ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/19.sz. anyák napja

Lekció: II.Kir. 8, 1-6

Textus: „Ő (Géházi) éppen azt beszélte el a királynak, hogy hogyan keltette életre a holtat, amikor megjelent az az asszony, akinek a fiát életre keltette, hogy segítséget kérjen a királytól háza és mezeje dolgában." (II.Kir. 8, 5)

„Az édesanyám szép, haja barna, szeme barna, és erőst jó. 36 éves, nem olyan öreg. Én szeretném, hogy legyen minden nap mellettem. Én olyan nagyon szeretem, ahogy minden gyermek szereti az édesanyját. Ő erőst jó velünk, akkor is, ha egy kicsit megszíd engem és az én testvéremet. Én nem akarom, hogy édesanyám elmenjen Olaszországba dolgozni..." - írta iskolai fogalmázásában egy csángó kislány.

Vajon a sunémi asszony fia, akiről már olvashattunk (4, 8-37), ő mit írhatott volna az édesanyjáról?

Az édesanyám már annyi mindent átélt... Azt is, hogy nem lehetek, s azt is, hogy már nem vagyok... De azt is, hogy mégis lehetek, s azt is, hogy újra élhetek... Csodát és tragédiát, családi idillt és magányt, jólétet és éhínséget, otthonérzést és otthontalanságot, hitetlenséget („Isten embere ne ámítsd szolgálódat...! 4, 16) és hitet („...azt tette, amit Isten embere mondott."8,2).

Ti gyermekek, el tudjátok-e gondolni, hogy szüleitek mi mindenen mentek már keresztül, milyen szélsőséges élethelyzeteket kellett már megélniük, mennyi minden jó és rossz történt már velük? Beszélgessetek ezekről velük!

Az édesanyám átélhette, hogy nincsenek véletlenek...

Hogy csak a legutóbbi esetet említsem: Jöttünk haza a filiszteusok földjéről 7 év után, teljes bizonytalanságban, nem tudtuk, hogy mi lett a házunkkal, földjeinkkel, hol fogunk lakni, mi vár ránk...? S éppen akkor mentünk a királyhoz, amikor Elizeus szolgája uráról beszélt, s arról, hogy hogyan lehelt életet belém... Igen, mindenki jókor volt jó helyen, hát véletlen ez...?

Ti édesanyák, gondoljátok csak el, mennyi minden történt a ti életetekben, ami máshogy is történhetett volna... Egy váratlan találkozás, egy nem várt telefon, egy elejtett félmondat, ami annyi mindent megváltoztatott... Hát véletlen ez...?

Az édesanyám átélhette Isten gondoskodó szeretetét...

Azt, hogy a király rögtön intézkedett, hogy adják nekünk vissza a házunkat, a földeket, sőt, visszamenőleg még azok jövedelmét is, amíg mi távol voltunk hazánktól... Isten így irányította a mi életünket, így fordított minden rosszat jóra, a mi javunkra, így oldotta meg ezt a problémát is, s tette örömmé, áldássá ezt a nehézséget is...

Ti gyermekek és ti édesanyák! Gondoltok-e arra és beszéltek-e arról -legalább ilyenkor, anyák napján -, hogy Isten szeretete -Jézus áldozatában, Atyához való engedelmességében, hűségében - a ti közös életeteket is végigkíséri, oltalmaz benneteket, gondoskodik rólatok...? Ahogy egyik szép dicséretünkben énekeljük: „Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett, sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát naponként tölti ki rád, áldását mindenben érzed..."

Hallottuk: a sunémi asszony fia mit írhatott édesanyjáról. És ti, gyermekek? Ti mit írhattok róluk? És ti, édesanyák? Rólatok mit írhatnak, mit éltetek már át, ami nem lehetett véletlen, s átéltétek-e az Ő szeretetét...?

Imádság: Édesanyákért, gyermekekért, családokért!

Ének: 134. zsoltár, 264., 479. dicséret