ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/34.sz.

Lekció: János ev. 20, 11-18

Textus: Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki. (Jn.20, 18)

Múlt héten elmentek erdélyi testvéreink. Szép, felemelő napokat töltöttünk együtt. Ha nem is mondtuk ki, éreztük: ha így össze tudna tartani a magyarság, ez jelenthetné nemzetünk jövőjét!

Múlt héten elkezdődött az új tanév. Bár még sok a bizonytalanság, az oktatásügy vezetői a reformoktól, a változásoktól a tanulás felértékelését is várják. Azt, hogy aki tanul, az fog boldogulni az életben, azé a jövő!

Szintén a múlt héten, pénteken volt egy sorsfordító futballmeccs, a román-magyar. Előtte élet-halál-harcról írtak a lapok. Azóta tudjuk az eredményt, vereséget szenvedtünk. De a fanatikusok tudják, hogy ez egy olyan játék, olyan szenvedély, hogyha el is bukik az ember, másnap már újra reménykedik. Ez a fontos, ez a jövő, hogy soha ne adjuk fel!

Most már tegyük fel a kérdést: Mi az igazán fontos és mi jelenti a jövőt?

A legfontosabb bibliai igeszakaszban, a húsvéti történetben a magdalai Mária azt a hitvallást teszi, hogy „Láttam az Urat!" Azaz: Találkoztam a feltámadt, élő Jézus Krisztussal!

Ez az én döntésem, hogy át mertem lépni a határt! A bizonytalanság határát. Mária Jézus nyitott sírjának küszöbén áll. Előtte egy üres sír (mit jelent ez, mi ez?), mögötte egy ismeretlen valaki (ki ez, ki szól hozzám?)...Mit tegyek? Merre tovább?

Amikor az ember ilyen küszöbökhöz, határhelyzetekhez ér, akkor lesz igazán fontos a hit. Hogy rá merem-e bízni az életemet Valakire? Amikor örökre elmegy tőlünk az, akit szerettünk, s nem tudjuk, mi lesz velünk nélküle. Amikor véget ér az, amit nagyon vártunk, s nem tudjuk, hogyan tovább. Amikor egy új életszakasz (pl. iskoláskor) kezdődik, s még minden annyira bizonytalan...

Láttam az Urat, találkoztam az élő Jézussal, ez az én személyes ügyem! Mária átlépve a bizonytalanság határát, szembe mert fordulni eddigi életével (ez a megtérés!), magabiztos vagy éppen nagyon is bizonytalan lépéseivel. Hogy miért? Mert az az ismeretlen Valaki nevén szólította: „Mária!"  Rólam van szó! Az én életemről! Abba akar Jézus életet hozni! Igen, a keresztyénség mindig személyes ügy! Nem arctalan tömegek vallása... Nem a magyarság vagy a reformátusság vallása...(Ezért nem tudok mit kezdeni ilyen kifejezésekkel, hogy „szakrális nemzet" vagyunk... Dehogy vagyunk azok!) Szentek azok, akiket az élő Jézus megszólított, kiválasztott, s akiknek ettől kezdve már Ő a legfontosabb, Ő jelenti a jövőt! Igen, az igazi keresztyénség a nevükön szólított és életüket Krisztusra bízó Máriák, Saulok (Pálok), Agusztinuszok, Lutherek, Molnár Máriák, Böjte Csabák, vagy a gyülekezetünkben szolgáló Juditok, Zsuzsák, Attilák hitvallása!

Láttam az Urat, találkoztam az élő Jézussal, ez az én küldetésem, ez az én misszióm! A Máriát nevén szólító Jézus elküldi őt a tanítványokhoz, hogy mondja el, mi lesz Vele, mit tesz még értük, hogy felmegy az Atyához! A tanítványokhoz, akik számára meghalt Jézus, vagy legalábbis nem tudják, mi van vele, akik megálltak a hit útján, akik elbizonytalanodtak. Igen, nekünk, akiknek szükségünk van a hitvalló Máriák bizonyságtételére, megerősítésére, arra a jó hírükre, hogy Jézus él! Láttam! Találkoztam Vele!

Szervezzük a Marcalmenti Gyülekezeti Találkozót. Beszélgettünk lelkészek arról, hogy kit lehetne meghívni, aki bizonyságot mer tenni az élő Jézusról? Csak nagy sokára ugrott be egyikünknek, hogy én ismerek egy hívő és hitvalló autószerelőt...Talán ő...

Átléptük-e a határt? Személyes ügyünk és küldetésünk-e a keresztyénség? Láttuk-e már az Urat? Találkoztunk-e már Vele?

Imádság: Kételkedőkért, bizonytalanságban élőkért

Ének: 118. zsoltár, 234., 485. dicséret