ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/2

Lekció:  I. Móz. 37, 12-

Textus: Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! (...) Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. (...) Fiai és leányai mind vigasztalni próbálták, de nem akart megvigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek le fiamhoz a holtak hazájába! (válogatott versek)

Álom és valóság, ez volt az első igehirdetés címe, a mai pedig: Fent és lent... (és még lejjebb...) Egyben látni fogjuk, hogy József családtagjainak bűnös természete (részrehajlás, irigység, árulkodás, nagyképűség) milyen konkrét tettekben megnyilvánuló következményeket von maga után. Most kezdjük rögtön Józseffel!

Fent és lent... A csillagok közül érkezett (gondoljunk a második álmára), s meg sem állt egy kút mélyéig... Ott elgondolkozhatott, hogy és miért jutott idáig... Valaki azt mondta: Meg kell járni a poklokat, le kell menni a medence aljáig, mert onnan lehet elrugaszkodni felfelé... Egy szépruhás herceg után egy mezítelen rabszolga áll a kút mélyén... (Az irigység tárgyából, a tarka ruhából pedig egy véres, szakadt rongy lett, mint az ő nem-létének bizonyítéka... Gondoljunk a Holocaust-múzeumok ruha, cipő, szeműveg-gyűjteményeire...)  Egy királyból, egy irányítóból, az álmaiból (legalábbis most itt úgy tűnik...) nem lett más, mint egy tehetetlen tárgy... akit ide-oda küldenek...akit megragadnak...akit kútba dobnak...aztán felhúznak...aztán eladnak...s visznek nagyon-nagyon messzire... Beszéltem nem egy emberrel erről a tehetetlen tárgy-érzésről: amikor megcsaltak, amikor becsaptak, mint egy ajtót... amikor eldobtak, mint egy használt papírzsebkendőt...

Fent és lent (és meg lejjebb...) Nézzük a testvéreket! Ők erkölcsileg zuhantak egyre lejjebb... Láthatjuk, az irigykedőkből-gyűlölködőkből hogyan lettek kis híján gyilkosok, testvérgyilkosok... Káin méltó utódai... Az indulat mindig konkretizálódik, tettekben realizálódik. A bűn pedig újabb bűnöket von maga után, az egyből több lesz... Itt a gyilkosságot még hazugsággal is tetézik... Persze, ők közben tisztának, ártatlannak állítják be magukat apjuk előtt... Jó testvérek vagyunk... Pedig milyenek itt valójában  a testvérek? Lelketlenek és érzéketlenek... Amíg a testvérük a kút mélyén vergődött, ők nyugodtan eszegettek... Mint Móricz Barbárok c. novellájában a vademberek, akik egy szíjért megöltek egy juhászt meg a fiát, elföldelték őket, majd a hantjaik fölött nekiálltak szalonnázni... A tényleges gyilkosságtól József testvéreit csak két testvérük megszólaló lelkiismerete mentette meg: Rúben (a felelős legidősebb testvér) a kutat javasolta, hogy majd onnan kihúzhassa, s apjához visszajuttathassa, Júda pedig, hogy adják el a megölés helyett, így legalább valami hasznuk is lesz belőle...

Fent és lent és egyre lejjebb... Végül az apa, Jákób. Múlt vasárnap úgy ismertük meg, mint büszke apát, aki elkényeztette legkisebb fiát... Most látjuk ennek a következményeit... A bűn mindig bűnhődéssel (Dosztojevszkij) jár... A büszke apa itt egy megtört ember, aki - miután kezébe vehette a bizonyítékot - „nem akart megvigasztalódni"... Aki legkedvesebb gyermekét veszítette el... Akit legjobban szeretett... Lehet-e emberileg ennél mélyebbre kerülni, nagyobb mélységet átélni..? (Lehet... Később lesz majd egy pillanat, amikor reális veszélynek tűnt, hogy az azóta megszületett legkisebb gyermeket, Benjámint is elveszítheti, igen, már kettőt, a két legkisebbet... Eszembe jut, mikor egy anya azzal ment Gyökössy Bandi bácsihoz, hogy tiszteletes úr, maga nem tudja, milyen, mikor egy szülőnek meghal a gyermeke... Mire Bandi bácsi, halkan: De tudom, nekem két gyermekemet vette magához az Isten...)

Fent és lent és egyre lejjebb... Látjuk, emberileg milyen mély gyászba zuhant az apa... Látjuk, erkölcsileg hová süllyedtek a testvérek... S látjuk, hogy József a csillagok magassága után egy kút mélyén találta magát... Majd tehetetlen tárgyként viszik Egyiptom felé... Nem gondolhatta, hogy több, mint ezer év múlva lesz majd egy névrokona, egy másik József, aki megteszi ugyanezt az utat... Jegyesével, s Betlehemben született gyermekével menekülnek Egyiptom felé... Ez a kisded is felnőve átéli majd a tehetetlen tárgy-érzést, az élet mélységeit... De azt is, hogy neki küldetése van: ahogy itt József azért kerül Egyiptomba, hogy majd megmentője lehessen az Őt kis híján megölő testvéreinek, családjának, úgy Jézus Krisztus azt a feladatot vállalta az Atyától, hogy kereszthalála és feltámadása által az egész bűnös világ Megváltója legyen! Szenvedéseinknek, kiszolgáltatottságunknak átérzője, bűneinknek, lelketlenségünknek  megbocsátója, életünknek igazi Vigasztalója!

Imádság: Hogy életünk lent-jeit is fogadjuk el Istentől!

Énekek: 8, 151, 258