ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/40.sz.

Lekció: Zsolt. 88

Textus: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és  pokol kulcsai." (Jel. 1, 17-18)

Apostoli hitvallás magyarázata 7. „Alászállt a poklokra..."

Valahol hallottam: a 3. évezred bibliája a Harry Potter, ünnepe a Halloween, szimbóluma pedig a tök(lámpás)... Ezzel azt hiszem rögtön itt az igehirdetés elején le is zárhatjuk azt a vitát, hogy a ma (jövő) embere mennyire hisz, vagy nem hisz a pokolban, a túlvilágban...

Átlépve, elhagyva (?) a középkori üstös-füstös-szellemes pokol-képet, a mindennapokban lelki valóságként beszélünk róla: pl. a szomszéd kapcsán, aki pokollá teszi az életünket, vagy amikor azzal kérkedünk, hogy mi már mindent megéltünk, mennyet és poklot...

Igen, pokol lehet a másik ember (Sartre), de lehetek én magam is (T.S. Eliot) gonoszságommal, gyűlöletemmel, vagy éppen szenvedéseimmel, magamra hagyatottságommal...Vagy amikor az ember már képtelen a szeretetre... (Dosztojevszkij) Mégis - azt hiszem - az igazságot akkor közelítjük meg legjobban, ha Istentől való elszakítottságként definiáljuk... Amikor az Isten (is) lemond rólunk... A hívő ember azt mondja Istennek, legyen meg a Te akaratod, a pokol az, amikor Isten mondja az embernek ugyanezt...(C.S. Lewis)

Mit mond a szentírás? (Ha már 1-2 nap múlva reformáció ünnepe lesz...) A biblia háromféle értelemben beszél róla:  Úgy mint „holtak hazája" (az ószövetségben ez a seol, ld. lekciónkat, a 88.zsoltárt), aztán mint a büntetés helye („gye-

henna tüze" Mt.5, 22), végül mint az istenellenes erők központja, ahol készen állnak, hogy támadást vagy éppen végső csapást indítsanak Krisztus egyháza ellen...! (Mt. 6, 18)

Csakhogy... A szentírásból az is világosan, egyértelműen kiderül, hogy mindhárom területen Isten az úr!

Pedig - első  hallásra - hitvallásunk mai cikkhelye (alászállt a poklokra) vesztesnek, legyőzöttnek, tehetetlennek mutatja Jézust. Kálvin is azt hangsúlyozza, hogy Jézus azzal, hogy megjárta a poklot, lelki gyötrődéseiben is átélte az Istentől való teljes elhagyatottságot. Gondoljunk kereszten mondott imádságára: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mk. 15, 34) De milyen jó, hogy Luther is volt a világon, aki továbbment ennél, s azt hirdette, hogy Jézus pokolra szállásával kiszabadította a fogságban lévő lelkeket...! Ezt alátámasztja az I.Pét. 3, 19, ahol arról olvashatunk, hogy Jézus evangéliumot hirdet a „börtönben lévő lelkeknek", ill. a Mt. 27, 52, amely szerint ez a szabadítás - „sok elhunyt szentnek feltámadt a teste..." - Jézus keresztre feszítése után már meg is történt!

Summa summarum: Hitvallásunk e mondatával Isten mindennél mélyebbre hajló szeretetét és mindent (halált, ítéletet, Sátánt is!) kezében tartó hatalmát valljuk meg!

Ősz van, október vége... Az utcákon, tereken helloween tököknél már csak koszorúkból látunk többet... Járjuk a temetőket... Szíveinkben emlékek, bizonytalanság, szorongás... Hol vannak elhunyt családtagjaink...? S mi lesz majd velünk? Rábízzuk-e magunkat, szeretteinket Jézusra, aki „bűnön, poklon, síron egyedüli győztes vagy..."? Ő vigyáz ránk, Ő mondja nekünk: „Ne félj, én vagyok az első, az utolsó és az élő: halott voltam, de íme élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai!"

Imádság: Egyházunk és reménységünk megújulásáért...

Ének: 111. zsoltár, 275., 295., 460. dicséret