Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2015. január 1.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/1sz. Újévi hálaadó

Lekció: János evangéliuma 1, 1-18

Textus: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. (...) Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. (...) Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." (Jn. 1, 1; 12; 14)

Tudom, már tudják, ezt az igehirdetést is úgy kezdem: új év, új sorozat... Igen, de mivel Isten kegyelméből immár a 10. esztendőmet kezdhetem meg itt a celldömölki gyülekezetben, ezért arra gondoltam, hogy egy „jubileumi", egész éven át tartó sorozatba kezdünk bele, „a páratlan szépségű főevangélium" (Luther),  a János evangéliumának végigolvasásába!

Ma ennek az un. Prológusát hallhattuk, egy emelkedett, himnikus költeményt! Ha ezt olvasom, mindig egy élőlény és egy tárgy jut eszembe: az élőlény egy sas, János evangélistának a szimbóluma a művészettörténetben, utalva az evangélium mondanivalójának, Jézus élettörténetének a magas röptére, szárnyalására... A tárgy pedig egy égi, mennyei reflektor, amely bevilágítja ezt az egész Isten által („kezdetben") teremtett világot, körülveszi Jézust az ő mennyei dicsőségével, s utat mutat nekünk, akik a Benne való hit által Isten gyermekei lehetünk!

Így legyen ünnep ez a mai nap, 2015. jan. 1. először is az élet csodájának ünnepe! „Kezdetben volt az Ige..." (Idő-Tér- Szellemi magasság „3D-s" koordináta rendszerében tőlünk a legtávolabbi ponton vagyunk!) Nem a semmivel és nem az ősrobbanással kezdődött az élet, hanem az Igével (logosz), Isten teremtő szavával, hatalmával! Azzal, hogy Isten úgy alkotta meg a világot, hogy annak van alapja, rendje, összetartó ereje (kohéziója), értelme, logikája (a logoszból, ésszerűsége), célja, szíve - ez így mind együtt nem más, mint Jézus Krisztus! Akire nézve létrejött minden, aki az életet összetartja, aki az életnek célt és értelmet ad!

Csoda, amiért ma reggel is érdemes volt felkelni, ezt az új esztendőt boldog reménységgel elkezdeni, amire leginkább szükségünk van.( Az un. Maslow-piramis - létfenntartás-, biztonság-, szociális-társas kapcsolatok-, elismerés-, önmegvalósítás szükségessége - csúcsa, hogy tudom, miért-kiért élek! Pál: „Nékem az élet Krisztus...!" Fil. 1, 21)

Aztán legyen ez a nap az örök karácsony csodájának ünnepe! „Az Ige testté lett..." (A koordináta rendszerünkben már a mi időnkben -2000éve, a mi terünkben - Betlehem, a mi világunkban vagyunk!) Igen, Isten kilépett önmagából, belépett a mi világunkba! Nem villámlátogatásra érkezett, hanem végleges együttlakozásról van szó, az Ég jött el a Földre, a Mennyei Atya telepedett le közénk! Mindenkihez jött, nem csak a „teológiai kiváltságosokhoz" (a „mindenkori zsidók", akik azt gondolják, hogy a Törvény, a Jó cselekvése által érhetik el Istent) és nem csak a „szellemi kiváltságosokhoz" (az „örök görögök", akik a szellem, a tudomány, a haladás által vélik elérhetőnek a mennyei világot), hanem hozzánk, kisemberekhez, bűnösökhöz, akik Őt nem fogadtuk be...

Végül legyen ez a nap a te életed csodájának ünnepe! „Akik pedig befogadták, felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek!" (Itt vagyunk a jelenben, a celldömölki templomban...) Igen, akár itt és most is, mi is befogadhatjuk Isten új és örök életet adó Igéjét, Jézus Krisztust! Akár most is ráébredhetünk arra a személyes csodára, hogy a Benne való hit által Isten gyermekei vagyunk!

„Nem keresek távoli csodát, amelyet el nem érhetek soha, hiszen törékeny létemnek minden pillanata maga is egy végtelen csoda! (...) És csodálatos a vágy, csodálatos a szerelem, örök életen át csüngeni összefonódva egy másik idegen életen..." (Vajai Tiborné)

A legcsodálatosabb pedig, hogy amiről ez a szép vers szól, számunkra már nem vágy, hanem valóság, s nem egy idegen élettel vagyunk összenőve, „eggyé szeretve", hanem - az Ige által, Krisztus által- az élő Istennel!

Vele éljük meg ennek az új évnek minden napját úgy, mint az életnek, az örök karácsonynak, s az én kis életemnek csodáját!

Imádság: Világunkért, nemzetünkért, egyházunkért, családjainkért

Ének: 1 zsoltár, 282., 301. dicséret

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 85, összesen: 707604

  • 2026. június 03., szerda

    Lelki kísérésnek, egyéni és csoportos imádságos elvonulásnak, hivatásgondozásnak és lelkigondozásnak készít otthont a Dunamelléki Református Egyházker...
  • 2026. június 02., kedd

    A hercegszöllősi kánonok jelentőségéhez és örökségéhez egy előadás, majd az azt követő beszélgetés által kerülhettek közelebb az érdeklődők a Reformát...
  • 2026. június 01., hétfő

    Lénárt Tibor monorierdői lelkipásztorral új könyve kapcsán többek között Isten akaratának elfogadásáról, az imádság eleve elrendelésben elfoglalt hely...
  • 2026. május 31., vasárnap

    Jézus nem kizár, hanem kitár ajtókat – vallja Ablonczy Kálmán, aki a Kispest-Rózsatéri Gyülekezet pásztorolását végezte több, mint negyven éven ...
  • 2026. május 30., szombat

    Aki engem gyermekeként szeret, abban is segít, hogy én is egyre jobban megismerjem, megértsem a rám bízott gyermekeket. Gyermeknapi bátorítás szülőkne...
  • 2026. május 29., péntek

    Új egyházkerületi szabályrendelet készül Dunamelléken, a folyamatról Nyilas Zoltán északpesti esperessel, a Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközsé...
  • 2026. május 28., csütörtök

    Misszió és közösségépítés: ez állt a kosdi reformátusok pünkösdhétfői hálaadó napjának középpontjában. Templomépítésük 240. évfordulóját istentisztele...
  • 2026. május 27., szerda

    Reformátusként nem állóháztartásra hívattunk, hanem úton levésre. Olyan útra, ahol a cél nem egy kegyhely, hanem maga Krisztus – aki azonban már az el...
  • 2026. május 26., kedd

    Éppen 90 éve, 1936 pünkösdjén adták át a Budapest-Pestszentlőrinc-Ganzkertvárosi Egyházközség templomát, ezért adtak hálát pünkösdvasárnap.
  • 2026. május 25., hétfő

    Milyen szemléletmódbeli változásra van szükségük a vezetőknek az egyház küldetésének betöltéséhez?