Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2014 július 20.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/33.sz.

Lekció: Zsid. 6

Textus: „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. (...) Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, (...) de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek. (...) Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az Ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok." (Zsid. 6 válogatott versek)

Az egykor a legjobbnak tartott európai blues-énekes, Deák Bill Gyula az egyik koncertjén, amelyen alig 50-60 fős hallgatóság jött csak össze, mikor szembesült a gyér érdeklődéssel először zavartan nézett néhány pillanatig, majd mosolyogva ezt mondta: „Nem baj, fiúk, a blues keveseknek szól..."

A most felolvasott ige, ill. ez az igehirdetés is a „keveseknek" fog szólni: azoknak, akik most, az uborkaszezonnak számító nyári időszak végén is itt vannak, akik mindig itt vannak, a gyülekezet 20-25 fős magjának, akik a gyülekezeti szolgálatban is a legaktívabbak. Isten igéje őket szeretné most elsősorban elkötelezettségükben erősíteni, tovább bátorítani.

Először is arra buzdít benneteket, hogy legyetek készek továbbra is mindig többet és többet tanulni Isten igéjéből, ne elégedjetek meg az „elemi tanításokkal" (az ige 6 ilyen tanítást nevez meg), törekedjetek a tökéletességre!

Igen, nem elég az, amit régi hittanórákon, kátéórákon megtanultunk, a hívő keresztyén embernek minden vasárnap ott a helye „Isten iskolájában", sőt, a naponkénti elcsendesedésben, igeolvasásban minden nap kaphat Istentől neki szóló, aktuális igei tanítást. Így lehetünk lelkileg is egyre érettebbek, nagykorúbbak, teljesebbek, tökéletesebbek (a „teleios" ezeket jelenti) (Mt. 5, 48!), igen, erről nem mondhatunk le, mint azok a berber kézművesek, akik szándékosan tesznek valamilyen hibát mondjuk egy szőnyegbe, mondván, hogy csak Allah tökéletes...

Ennek az érettségnek, tökéletességre törekvésnek aztán nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban, az erkölcsök terén is meg kell mutatkoznia. Isten igéje arra is figyelmeztet, hogy ne éljünk vissza szeretetével, ne kalkuláljuk bele eleve, szándékosan a bukást, az elesést az életünkbe, arra számítva, hogy majd újra megtérhetünk... Ne tekintsünk úgy hívő életünkre, mint a sportolók, hogy elég a végén állva maradni és nyerni... És ne tekintsünk úgy Istenre, hogy „úgyis megbocsát, az a mestersége..." (H. Heine)

Mik a jelei, mi mutatja, hogy jó úton, a lelki tökéletesedés útján vagytok? A hűséges, szeretetteljes gyülekezeti (ezt jelenti igénkben szolgálni a szenteknek) szolgálat. Amit eddig is csináltál, amikor nyírtad a füvet, főzted vasárnap reggelenként a kávét, kapáltad a gazt, festetted a kerítést, mostad az ablakot, osztottad az újságot, vitted az ÜZENET-et, hívogattad az „elveszett bárányokat" stb... És csináltad akkor is, ha másnak fel se tűnt, ha a lelkész is elfelejtette megköszönni, önzetlenül, jutalom nélkül... Ahogy a református diakonisszák jelmondatában áll: Jutalmam, hogy tehetem... Vagy ahogy éveken keresztül olvashattam Jézus szavát édesapám irodájában egy fali táblán: „ Ha valaki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya." (Jn. 12, 26)

Igen, szolgálni szeretettel, hűséggel. Higgyétek el, amit eddig tettetek és majd tenni fogtok  -ahogy igénkben is hallottátok- arról nem feledkezik meg az Isten! Meg fogjátok kapni az üdvösség jutalmát: „Rólatok azonban, szeretteim jobbat gondolunk, ami üdvösséggel jár..." (9.v.) - hallottuk az igét! Addig is erősödjetek meg ebben a meggyőződésben, tartsatok ki, „amíg a reménység be nem teljesedik...!"  (11.v.) Múlt vasárnap „tengerre szálltunk", de mára is jut egy „tengeri" hasonlat: a reménységet „lelkünknek biztos és erős horgonyának" (19.v.) nevezi az ige, amely Krisztus főpapi, megváltó munkáján, szeretetén alapszik.

Isten igéje most nektek szólt, a magnak, a keveseknek... Az Ő szeretete kísérje révbe, horgonyoztassa le életeteket a sok tanulás, igehallgatás, -olvasás után, a folyamatos erkölcsi készenlétet, helytállást követően és elvégezve alázatos, állhatatos gyülekezeti szolgálataitokat!

Imádság: A gyülekezet szolgáló közösségéért

Ének: 96.zsoltár, 265. és 455. dicséretek

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 83, összesen: 707602

  • 2026. június 03., szerda

    Lelki kísérésnek, egyéni és csoportos imádságos elvonulásnak, hivatásgondozásnak és lelkigondozásnak készít otthont a Dunamelléki Református Egyházker...
  • 2026. június 02., kedd

    A hercegszöllősi kánonok jelentőségéhez és örökségéhez egy előadás, majd az azt követő beszélgetés által kerülhettek közelebb az érdeklődők a Reformát...
  • 2026. június 01., hétfő

    Lénárt Tibor monorierdői lelkipásztorral új könyve kapcsán többek között Isten akaratának elfogadásáról, az imádság eleve elrendelésben elfoglalt hely...
  • 2026. május 31., vasárnap

    Jézus nem kizár, hanem kitár ajtókat – vallja Ablonczy Kálmán, aki a Kispest-Rózsatéri Gyülekezet pásztorolását végezte több, mint negyven éven ...
  • 2026. május 30., szombat

    Aki engem gyermekeként szeret, abban is segít, hogy én is egyre jobban megismerjem, megértsem a rám bízott gyermekeket. Gyermeknapi bátorítás szülőkne...
  • 2026. május 29., péntek

    Új egyházkerületi szabályrendelet készül Dunamelléken, a folyamatról Nyilas Zoltán északpesti esperessel, a Pomáz-Csobánkai Református Társegyházközsé...
  • 2026. május 28., csütörtök

    Misszió és közösségépítés: ez állt a kosdi reformátusok pünkösdhétfői hálaadó napjának középpontjában. Templomépítésük 240. évfordulóját istentisztele...
  • 2026. május 27., szerda

    Reformátusként nem állóháztartásra hívattunk, hanem úton levésre. Olyan útra, ahol a cél nem egy kegyhely, hanem maga Krisztus – aki azonban már az el...
  • 2026. május 26., kedd

    Éppen 90 éve, 1936 pünkösdjén adták át a Budapest-Pestszentlőrinc-Ganzkertvárosi Egyházközség templomát, ezért adtak hálát pünkösdvasárnap.
  • 2026. május 25., hétfő

    Milyen szemléletmódbeli változásra van szükségük a vezetőknek az egyház küldetésének betöltéséhez?