ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/47.sz.

Lekció: Máté ev. 7, 6-11

Textus: „Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket. Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Vagy ki az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle, vagy amikor halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle?"

Vigyázz magadra, vigyázzatok magatokra...! - ez talán az egyik legtöbbet mondott, mégis talán legsemmitmondóbb jó tanács... Mintha tudnánk is magunkra vigyázni, mintha csak rajtunk múlna... Egyáltalán, mire is kellene vigyáznunk..?

Azt hiszem, a legtöbben az egészségre, a testi valónkra értik. Lehetne akár mai igehirdetésünk első üzenete, hogy vigyázzunk az egészségünkre! Szükség is van erre, hiszen a koronavírus terjedése olyan szakaszban lépett, amikor meredeken felfelé ível a fertőzöttek és az elhunytak száma, s ennek megakadályozására újabb megszorító intézkedéseket kellett bevezetni hazánkban. Többek között be kellett zárnunk újra templomainkat... Ezért vagyunk most újra így, ilyen formában, a digitális térben, a képernyőn keresztül együtt... Nem lehetünk felelőtlenek, mondván, nyugodtan gyűljünk csak egybe, majd az Isten vigyáz ránk... Ugyanakkor nem mondhatjuk azt - a Szentírás alapján - hogy az egészség a legfontosabb... Sőt, a Bibliában nem is találunk ilyen igét, üzenetet, mi több, még igazán megfelelő szó, kifejezés sincs arra, hogy egészség... Annál többet hangoztatja viszont a test és a lélek egységét. Gondoljunk csak arra, hogy amikor Jézus meggyógyít valakit, akkor nemcsak a testét „varázsolja újjá", hanem a lelkét is: hitet ébreszt benne, követésére hívja! Vagy amikor tanítványainak azt mondja a Gecsemáné kertben, hogy „virrasszatok és imádkozzatok, mert a lélek kész, de a test erőtelen..." S egy utolsó példa: „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul..." Igen, itt sem lehet elválasztani az ember fizikai és lelki valóját, a kettőnek együtt, egész-ségesen kell az Ő szolgálatára állni!

Nézzük tovább, mi mindenre kell vigyáznunk?! Azt mondja Jézus a Hegyi beszéd folytatásában, hogy  „Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé..." Igen, a gyöngyeinkre... Amit ránk, tanítványaira bízott... Az evangéliumra, Isten szeretetének hirdetésére kell nagyon figyelnünk! Ezt a kincset kell nagyon óvnunk. Jézus kutyákat, disznókat említ... Ezek a szavak a pogányokra vonatkoztak akkoriban. De gondolhatunk azokra egyáltalán, akiknek semmi sem szent, akik kívülről támadják, gúnyolják, gyalázzák Isten ügyét, egyházát, s persze Őt Magát! Eszembe jut egy kollégám, aki azt mondta: legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem védjük eléggé a keresztyén hitet! (Apologetika) S akkor még nem beszéltünk arról pl., hogy nem csak Ceausescu gyártatott WC papírt a Szentírásból, hanem a keresztyén nyugaton, Svédországban, Malmőben a konfirmandusok több száz Bibliát dobáltak el, kukákba, útfélre, ide-oda... Igen, belülről is érhetik támadások Isten igéjét, sőt mi magunk is hajlamosak vagyunk semmibe venni.

Aztán vigyázni kell az evangélium tartalmára: Isten országára, uralmára is! Jézus egyik példázatában ezt egy olyan kereskedőhöz hasonlítja, aki egy nagy értékű gyöngyöt talál, s eladja mindenét, hogy ezt megvegye, s az övé legyen! Csodálatos ez a gyöngy, ezt hirdeti, hogy Isten az Úr mindenek felett, nem a pénz, nem a nagyhatalmak, nem a gonosz, s még csak nem is a koronavírus..!

Végül vigyáznunk kell az imádságainkra is! Egészen pontosan erre úgy tudunk legjobban vigyázni, ha használjuk, ha élünk vele! Hogy mondja Jézus? „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek..!" Nagyon szíven ütött még évekkel ezelőtt egy könyv, amelynek szerzője azt írta, hogy ezért olyan erőtlen a keresztyénség, azért van annyi kételkedő, bizonytalan, céltalan keresztyén ember, s azért nem vagyunk igazán hívők, mert nem jól imádkozunk és mert nem merünk kérni az Istentől... (Hogy írja Nagy László? „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is hanem kérem..") Kérjetek, keressetek, zörgessetek... Érezzük? Van egy fokozás ebben a jézusi biztatásban. Lehet egyre fontosabb Isten segítsége, mert nem boldogulunk egyedül, mert nem tudunk vigyázni magunkra... Kérni kell, ha az nem elég, keresni szüntelen hozzá az utat, ha az sem, akkor zörgetni... S még valami... Ahogy egyre érettebb lesz az ember a hitben, rájön, hogy nem annyira konkrét kérések teljesítésére van szükségünk, hanem hogy Isten akarata egybe essen a miénkkel... Nem ajándékokra, hanem Őrá, az Ajándékozó Istenre... Hogy segítsen nekünk, vigyázni magunkra, egészségünkre, kincseinkre (evangéliumra és Isten országára), használni imádságainkat, kéréseinket!

Imádkozzunk a megbetegedettekért, az áldozatok családjaiért.

Énekek: 139, 226, 475