ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2020/13

Lekció:  I. Móz. 47

Textus: Jákób áldást mondott a fáraóra. (7.v.) Akkor József ezt mondta a népnek: A mai napon megvásároltalak benneteket és földeteket a fáraónak. Itt a vetőmag, vessétek be a földet! A termés egyötödét a fáraónak kell adnotok, négyötöde pedig megmarad nektek vetőmagnak és élelemre házatok népének, hogy legyen ennivalója családotoknak. Ők ezt felelték: Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi a fáraó szolgái leszünk! (23-25.v.) Amikor közeledett Izráel halálának az ideje, magához hívatta fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: Ha elnyertem jóindulatodat, tedd kezedet a csípőm alá, és esküdj meg, hogy szeretettel és hűséggel bánsz velem, és nem Egyiptomban fogsz eltemetni! Őseim mellett akarok pihenni. (29.v.)

Vészhelyzet... Megbetegedések... Fertőzöttek és áldozatok... Tehetetlenség és bezárkózás... Most ezek jellemzik világunkat. Ebben élünk. Mindaz amiben vagyunk, - egy szóval - rossz! Mai igehirdetésünkben Jákób, aztán az éhínséggel harcoló egyiptomi nép, végül pedig József (és Jákób) példáján nézzük, hogyan láthatjuk- és élhetjük meg a rosszban a jót! Igen, a rosszban a jót..!

Jákób találkozik a fáraóval, miután József kihozatta őt Egyiptomba, hogy ott telepedjen le családjával együtt. És itt azt olvashatjuk, hogy Jákób áldást mond rá! Nem csak köszöntés, udvariasság, formaság ez a részéről. Hanem egyrészt abból látunk itt valamit, amit nagyapjának, Ábrahámnak megígért az Isten, hogy „általad nyer áldást s föld minden nemzetsége!" (12, 3) Másrészt áldást mond a fáraóra, azaz jót mond neki, Isten jóságát beszéli el neki, terjeszti ki rá! A világ, az élet rossz-volta helyett Isten jóságáról beszél! Áldást mond a fáraóra. Pedig panaszkodhatna is. Részletesen elmesélhetné neki élete csalódásait, felsorolhatná veszteségeit, mégis mindössze egy félmondat csúszik ki a száján, hogy „életem rövid volt tele rossz napokkal..." Mondhatná, hogy nézzen rá, itt vagyok nincstelenül, jövevényként (migránsként), fél lábbal már a sírban... És mégis nem ezt ecseteli, hanem áldást mond! Ráadásul az akkori világ leghatalmasabb birodalmának első emberére, aki élete teljében van, szinte korlátlan hatalommal bír, s ha valaki, akkor ő nem szorul rá senki áldására, segítségére vagy akárcsak jó szavaira... Tanulhatunk mi is Jákóbtól: Most különösen is fontos, hogy ne panaszkodjunk, ne keltsünk másokban pánikot, ne a rossz híreket adjuk tovább! Hanem a rosszban is a jót..!

De nemcsak Jákóbtól, az egyiptomi néptől is tanulhatunk. A 47. fejezet leírja, ahogy elszenvedik az egész világra kiterjedő éhínséget, természeti csapást. Olvashatjuk, hogyan válnak fokozatosan kiszolgáltatottá (először pénzük fogy el, majd állataikat kénytelenek eladni, végül földjeiket), de azt is, hogy hogyan élik meg kiszolgáltatottságukban megmentésüket,  (a rosszban a jót!) azáltal, hogy József megvásárolja őket, földjeiket és mindenüket a fáraónak. S azt is, mennyire hálásak ezért:  „Te mentetted meg az életünket..." Egyfajta moratóriumként, gazdasági intézkedésként csak a termények egyötöd részét kell beszolgáltatni a fáraónak, a maradékból pedig meg tudnak élni. Igen, abban a nehéz gazdasági helyzetben megtapasztalhatták valakinek a nagyvonalúságát, jóindulatát és bölcsességét. Adja Isten, hogy ezt mi is megélhessük, ezt láthassuk és érezhessük! Ne úgy, ahogy sajnos sokan teszik, hogy visszaélnek a vírushelyzettel, s pl. irreális összegért árulnak maszkokat... Hanem ahogy szintén lehet arról hallani, hogy ismert és ismeretlen emberek próbálnak a már bajba jutottakon segíteni, felajánlásokat tesznek, adakoznak, akár egyénileg, akár összefogással. Önzetlenül segítve, nem érdekből. ( A napokban láttam egy dokumentumfilmet Pablo Escobarról, a hírhedt kolumbiai kokainbáróról, aki fénykorában a világ 7.leggazdagabb embere volt. A szegényeken is segített, iskolákat, kórházakat épített, igen ám, de csak azért, hogy népszerűségével is alátámassza hatalmát...) Hanem ahogy azt József tette az éhező egyiptomiakkal. Akik így nyomorukban és kiszolgáltatottságukban mégis megélhették az emberi jóságot, segítséget, életben maradásukat. A rosszban a jót.

Végül a harmadik jó példa, amikor József megesküdik apjának, Jákóbnak, hogy nem Egyiptomban, hanem otthonában, Kánaán földjén fogja eltemetni, a családi sírban. Látnunk kell, hogy ez nem csupán egy szép és kegyeletteljes hagyomány ápolása, hogy az ősei mellett és elhunyt felesége mellett nyugodjon. Több annál. Arról van szó, hogy Isten áldása, üdvígérete ne rekedjen Egyiptomba! Az Kánaán földjére is vonatkozik. Ez egy előremutatás, hogy utódai majd vissza fognak térni az Isten által nékik ígért és adott földre! Látjuk? Jákób kérésében, ill. József esküjében már a halál utáni életről van szó! Ez nekünk is szól, hogy lássuk, higgyük a halálban, a halál ellenére és a halál után az életet! A rosszban a jót! Sőt, a Legfőbb Jót! Hogy a halált legyőző Jézus Krisztus által mi is megtalálhatjuk az élet igazi, végső célját és értelmét, az örök boldogságot, amikor örökre együtt leszünk Megváltónkkal, Jézus Krisztussal!

Rossz napokat élünk. S nem tudjuk, mindez még meddig fog tartani. De Isten igéje biztasson bennünket, tanítson másoknak áldást, jót mondani, a kiszolgáltatottságban is meglátni a jóindulatot, a segítséget, s töretlenül hinni, s majd egykor megélni a halálban az életet, az örök életet. A rosszban a jót..!  Ezért imádkozzunk! Énekek: 42, 346, 489