42. hét, október 23.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/ 40.sz.
Lekció: Kol. 1, 1-8
Textus: „Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben..." (Kol. 1, 5)
Ma okt. 23.-a van, istentiszteletünkön egyben az 1956-os magyar forradalomra is emlékezünk.
Valaki azt mondta erről: „1956 a reménység forradalma!" Az emberi reménységé, - tegyük hozzá...! Amely nem több, mint reménykedés, s mindig magában hordja a csalódást, a kudarcot, a vereséget. Okt. 23-án este a Kossuth téren égtek a Szabad Földből csavart mécsesek, mint a reménység fényei, nov. 4-én már jöttek a szovjet tankok, hogy mindent eltiporjanak...
„...és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés..." -írta Faludy György.
De ahogy a közmondás mondja: Dum spiro spero - amíg élek, remélek... 200 ezer honfitársunk nyugaton, a többi itthon. Hogy kint minden más lesz... Itthon pedig majd csak jobbra fordulnak a dolgok... Egyes politikusok szeretik hangsúlyozni: amit 56-ban megálmodtak, amiben reménykedtek, az 89-ben, a rendszerváltáskor teljesült... Mások azt mondják, igazán változás nem történt, eddig „szovjet testvéreink" uralkodtak a magyar népen, azóta pedig a multi cégek, bankok, bankárok eladósított gyarmata lettünk... A jelszó ugyanaz, reménykedjünk...!
Az a reménység, amiről igénk beszél, s amiért az apostol hálát ad, az más...
Az nem emberi természetünk velejárója, hanem a Lélek ajándéka! Nem csak a (anyagi, társadalmi, politikai, stb.) körülmények megváltoztatására irányul, hanem mindenre. „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyben igazság lakik..." (II.Pét. 3, 13) S nem juthatunk máshogy hozzá, minthogy feladjuk emberi reménykedésünket, s életünket nemzetünkkel, családunkkal, jövőnkkel együtt az Úr kezébe tesszük... S kérjük, kérjük naponta, mint a Lélek ajándékát...!
Az a reménység, amiről itt szó van, nem általános optimizmus, hanem konkrét, testet öltött, személyhez kötött, igen, maga Jézus Krisztus! Ő a mi élő reménységünk! Amit Ő tett értünk, nevezetesen, hogy „...helyet készítettem nektek ..." (Jn. 14, 3) az már valóság, megtörtént, még ha ész érvekkel, racionális módon nem is tudjuk bizonyítani...
Olyan csodálatos, hogy a keresztyén ember ezen a „mennyei, krisztusi szemüvegen" keresztül nézhet mindent, forradalmak, szeretteink, egyházi tisztségviselőink elvesztését, mindent...!
Végül: nem egyéni (ki itt, ki ott, ki így, ki úgy...), hanem közösségi jellegű a mi reménységünk! Igen, most sem felejtjük el megkérdezni: tudunk-e imádkozni azért, hogy remény-közösség legyünk...? Találó egy keresztyén internetes magazin címének szójátéka: közös(s)ég..., azaz olyan közösség vagyunk-e, akiknek tekintete egy cél felé irányul, s akiket egy mennyei otthon lelki kontúrjai kötnek össze...?!
Ma, okt. 23-án a reménykedés lelkületével térünk haza Isten házából, vagy úgy, hogy hálát adunk azért a reménységért, amely készen van számunkra a mennyben...?
Imádság: Hogy tökéletesen reménykedjünk a kegyelemben!
Ének: 135. zsoltár, 235., 421, dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 102, összesen: 505323