ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/41.sz.

Lekció: János ev. 14, 1-11

Textus: „Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat. Tamás erre így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hová mégy: honnan tudnánk akkor az utat? Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (14, 4-6) Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és az elég nekünk!" (8.v.)

Hittanórákon van egy kedvenc játékunk a gyermekekkel, az a címe: Úton, útfélen. Nagyon szeretjük, mert társas játék - játékosan megtanít a közösségi együttélés szabályaira. Mert vannak benne útelágazások, amelyeknél dönteni kell. S mert van célja is ennek a bibliai társas játéknak: minél többször eljutni a játéktér középpontjában lévő templomba, azaz, találkozni Istennel!

A jó játék az életre tanít. Ugyanis az emberi életnek is mi a célja? Hitünk szerint: eljutni Istenhez, találkozni Vele!

Jézus búcsúbeszédeiből vett igeszakaszunk alapján nézzük, hogyan érhetjük el Őt, milyen út vezet Hozzá?

Az egyik lehetőség Tamással együtt megvallani, hogy nem tudjuk az utat... Azt hiszem, nagyon sokan így vannak ezzel. Élünk, ahogy az ösztöneink, a neveltetésünk, a környezetünk és a világ diktálja... Van, aki könnyen ráhagyatkozik a készen kapott utakra, s nem is gondolja, hogy GPS-sel is el lehet tévedni... Más azt hangsúlyozza, hogy a „saját utamat járom...", s nem hagyja, hogy sodródjon az árral. Szimpatikus ez a hozzáállás: vállalni a bizonytalanságot, a kételyt. Igazi „tamási út"... Egy modern francia író mondta: „Azoknak higgy, akik kételkednek, s ne azoknak, akik azt állítják, hogy ők birtokolják az igazságot...!" Farkas József mondta egy igehirdetésében: „Ezt Krisztus ügyére is szabad alkalmazni... Kétezer éves szövegekkel körülbástyázzák magukat, és íme, rendíthetetlenül áll a Krisztus ügye... Ezeknek nem hiszek... De együtt zarándokolok azokkal, akik Jézus nyomait kutatják, s keresik, ki volt ez a csodálatos, titokzatos alak...?"

Igen, nagyon sokan vannak így: megyünk, élünk, de nem tudjuk hová és miért...? Néha úgy érezzük: körbe-körbe... Vagy: megyünk valamerre, valameddig -amíg le nem veszik a bábut a játéktérről... Járhatunk valamiféle imagine-es álomvilágban („Képzeld el, hogy nincs mennyország... felettünk csak a kék ég... mindenki szabadon jön-megy... egy napon te is velünk tarthatsz..." J.Lennon) Vagy ahogy a portugálok mondják: saudade - elvágyódás, cél nélkül...

A másik út, lehetőség, ahogy Fülöp gondolta: közvetlen az Atyához, hagyjuk ki Jézust...! Ez az út is népszerű, még a hagyományos vallásos emberek körében is, akiknek elég a teremtő-gondviselő Jóisten, s akik nem tudnak Jézussal mit kezdeni.  Nem lehet kikerülni Jézust? Nem lehet mással behelyettesíteni? Multikulturális világban élünk, bárkinek hozzáférhető a „vallási piac" kínálatából Mohamed, Buddha, Krisna... Aztán ott vannak a különböző spirituális technikák: eljutni a lélek mélyére... mert benned van az isteni szikra... egyesülhetsz a Mindenséggel... Szükség van Jézusra, hogy eljussunk az Istenhez, hogy megtaláljuk életünk célját?

Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam!" A nagykanizsai baptista gyülekezet honlapján van egy rovat - Én így találkoztam Jézussal- ebből szeretnék egy bizonyságtételt, konkrét életutat továbbadni:

„Hála Istennek egy jó, erkölcsös családban születtem Újkígyóson. Kicsi koromtól fogva mindig hallottam a Biblia tanítását és sok mindent megértettem és természetes volt, hogy Isten van és hogy Ő teremtett mindent. Sajnos egész hosszú évekig azt gondoltam, hogy elégségesek a mi jó cselekedeteink ahhoz, hogy amikor életünk véget ér ezen a földön akkor a Mennyországba jussunk.(...) 31 éves koromban viszont szembekerültem a Biblia igazságával: „Mert kegyelemből van üdvösségetek, hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka..." (...) Mérlegeltem az életem, rájöttem, én is bűnös vagyok, utam így a pokol felé tart és szükségem van Jézus bűnbocsánatára, aki értem is meghalt a keresztfán, s magára vette az én bűneim büntetését is.(...) Ezt az egyetlen kiutat a kárhozatból szeretném egész életemben tudatni az emberekkel, akik még magukban, vallásukban bíznak... Jézus mondja: „Én vagyok az Út az Igazság és az Élet, senki sem mehet az Atyához csakis Énáltalam."(Oláh Gedeon) Imádság: Hálaadás Jézusért! Ének: 100. zsoltár, 462. és 512. dicséretek