Kóhelet 17.
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/17.sz.
Lekció: Préd. 11, 1-8
Textus: „Szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt! Oszd el 7-vagy 8 felé is, mert nem tudod, hogy milyen csapás érheti a földet!"
Diákkorunkban néhány hónapig volt egy „tuti", ravasz, bár legális pénzkereseti forrásunk: Ketten párban bementünk a Kaszinóba 5 dollárral, ahol adtak még 5 dollár értékű ajándék-kupont. Egyikünk az egyiket rátette egy piros számra, másikunk a másikat egy feketére (közben imádkoztunk, hogy csak zöld nullás ne legyen!), így 10 dollárral, tehát 5 dollár tiszta haszonnal jöttünk ki a játékbarlangból...
Az élet, a hit kockázattal jár! Olyan, mint egy kereskedelmi vállalkozás. Egy hajózási nagykereskedő példájával buzdít bennünket bátorságra a Prédikátor: Bár a hullámos, viharos tengeren minden megtörténhet, kockázat nélkül nincs siker, úgyhogy „szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt!" (1.v.)
Persze, azért nem árt az óvatosság! Ezért javasolja a Prédikátor, hogy nem jó mindent egy lapra, azaz az összes árút egy hajóra feltenni, hanem „oszd el 7-vagy 8 felé is" (2.v.), hiszen annak minimális a valószínűsége, hogy mind a 7-8 hajó elsüllyed...
A keresztyén életnek van egy „speciális területe", az önzetlen, számítás nélküli, már-már bolond módon való adakozás, jótékonykodás. Ez szintén kiolvasható a Prédikátor soraiból, főleg a Károli-fordításból: „Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt...!" Sőt, igazából az egész keresztyén élet ilyen, nemcsak benne a szórványos jótékonysági akcióink, hogy nem tudjuk, mi lesz a kimenetele, nem tudjuk, fogják-e jóságunkat viszonozni, nem is ez a lényeg, bár ígéretünk van rá, hogy „visszanyered azt", hanem, hogy adhatok! Ahogy a régi diakonissza jelmondat mondja: „Jutalmam, hogy tehetem!"
Igen, a keresztyén élet (is) kockázattal jár, s nem akad meg a külső körülmények szemlélésénél! Ezt a Prédikátor egy időszerű képpel érzékelteti - hiszen a hosszú tél után itt a veteményezés ideje a kiskertekben: „Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet, és aki csak a fellegeket lesi, nem arat..." (4.v.)
Vályi Nagy Ervin írja egyik prédikációjában, hogy amikor a hitleri Németország kérdésessé tette az egyházak létét, amikor teljes volt a zűrzavar, az egyik behódolt, a másik esztelen ellenállásba ment át, Barth Károly, a hitvalló egyház nagy tanítója azt mondta: egyik sem helyes, nekünk folytatni kell a magunk dolgát, „als waere nichts geschehen", mintha mi sem történt volna, mintha nem volnának sötét fellegek, s gonosz szél...
Ma talán épp a szélcsend (semmi nem történik, az embereket nem érdekli Krisztus) a legnagyobb ellenfele a missziónak, de nekünk itt sem a körülményeket kell néznünk...
A hit kockázata türelmet, kitartást, állandó munkálkodást igényel. Ahogy a Prédikátor folytatja: „Reggel fogj a magvetéshez, és ne pihentesd a kezed este sem, mert nem tudod, melyik sikerül, ez, vagy amaz..." (6.v.)
Bár a Prédikátor -nem tagadja meg magát- ebben a fejezetben is eljut a hiábavalóság, meg a sötét napok (halál) gondolatáig (8.v.), mégis az öröm és a nap világossága ragyogja be mondanivalóját az élet kockázatáról: „Édes a világosság és jó látni szemünkkel a napot..."(7.v.)
A keresztyén ember számára Jézus Krisztus a világ világossága (Jn. 8, 12), a kockázatban, az idegőrlő bizonytalanságban is szüntelen maga előtt, fölött látja Őt! S tudja, hogy nemcsak a szél és a nap meséjében (ki tudja levetni a vándor válláról a kabátot?) győztes a nap, hanem az életben is! Erősebb a viharoknál, a szeleknél, a sötét fellegeknél!
Jézus Krisztus szeretetének melegére vajon rá merjük-e bízni munkánkat, anyagi dolgainkat, egzisztenciánkat, egyházunkat?
Imádság: Bátorságért a hit kockázatában!
Ének: 50. zsoltár, 225., 466. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 150, összesen: 512148