ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2021/17

Lekció: Jel. 14, 1-5

Textus: „Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében! Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak! Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dobokkal, hárfakísérettel! Mert gyönyörködik népében az Úr, győzelemmel ékesíti fel az elnyomottakat. Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön." (Zsolt. 148,1-5)

Ma ún. Jubilate vasárnap van, Isten dicséretének vasárnapja, s igazából arra az egyszerűnek tűnő kérdésre keressük a választ az Ige és Isten Lelkének segítségével: Miért jó az Istent dicsérni, Istennek énekelni?

Mert ez adja meg az élet alaphangját, keretét, elhelyez Isten rendjébe, a megfelelő relációba, viszonyulásba! Hogy van Ő, a csodálatos Teremtő, Gondviselő Megváltó Isten és vagyok én a rászoruló bűnös ember, emberek, akikben -ahogy ebben a zsoltárban hallottuk, gyönyörködni is tud az Isten: „Gyönyörködik népében az Úr!" A neki engedelmes, Őt dicsérő, Neki énekelni tudó népben! Az Istent dicsőítő énekek, dallamos imádságok olyan hitigazságokat fogalmaznak meg, amelyeket így énekként könnyen magunkévá tudunk tenni. A gyermekeknek mindig elmondom, hogy a reformáció elterjedésében is milyen fontos szerepet töltöttek be az énekek: a javarészt írástudatlan nép így, az éneklés útján tanulta meg, hogy kicsoda az Isten, mit tett népéért, miért ünnepeljük Őt? Ezért írtak régen hosszú énekeket, gondoljunk pl. a 440. úrvacsorai énekünkre, amely tizenegynéhány versben meséli el, hogy hogyan szenvedett és halt meg értünk Jézus! Ráadásul úgy, hogy ebben a történetben mi is benne vagyunk...

Aztán azért is jó Istent dicsérni, mert ez belülről jövő erőként mutatkozik meg! Albert Schweitzer azt tanácsolta egyszer valakinek: „Ha gyengének, erőtlennek és boldogtalannak érzed magad, kezdj el hálát adni, énekelni...!" Szinte észrevétlenül megindítja azokat a belső folyamatokat, változásokat, melynek folytán megújul, felfrissül az ember, értelmet nyer az élete. Oscar díjat kapott néhány éve a „Király beszéde" c. film, amely a dadogó brit király, VI.György belső harcait, vívódásait jeleníti meg. A film egyik legszebb része, mikor logopédusa arra kéri az uralkodót, hogy gondolatait jól ismert dallamok segítségével mondja el... Először nehezen megy, aztán később már a feszült pillanatokban is dalolni kezd... Mert erő van az éneklésben...

Miért jó még az éneklés, Isten dicsőítése? Mert közösséget teremt, sőt, testvéri közösséget! Hogy ez a kettő nem ugyanaz, azt jól érzékelteti D, Boenhoeffer egyik mondata: „Aki a közösséget szereti, akaratlanul is elpusztítja, aki pedig a testvéreket szereti, az közösséget épít!" Eszembe jut egy lelkész, aki egyszer úgy „konferálta" be az éneket, hogy „énekeljük úgy ezt az éneket, hogy testvérek vagyunk a Krisztusban! Közben mosolyogjunk egymásra és gondoljunk Jézusra...! Fiatal, városi keresztyének között az utóbbi időkben nagyon terjednek az ún. dicsőítő alkalmak. Amikor „csak" azért jönnek Isten házába, hogy énekeljenek... Neki hálát adjanak... Mert mindig van miért hálát adni...! Az éneklés közösségteremtő erő. Kis gyülekezeti énekkarunk repertoárjába nagyon tudatosan 3 -féle éneket szoktam bevenni: magyar népdalzsoltárokat, kifejezendő nemzeti identitásunkat... Aztán énekeskönyvi zsoltárokat, dicséreteket, jelezve, reformátusságunkat... Végül könnyedebb, fiatalosabb, gitáros énekeket, mert végső soron keresztyén, Krisztust követő, szerető és dicsérő emberek vagyunk, ill. szeretnénk lenni! Igen, magyar, református keresztyének... Sőt, végső soron Isten dicsőítése az egész  teremtett világgal von közösségbe..!

Végül azért jó énekelni, mert ezáltal -így mondom - izelítőt kapunk a mennyből...! Nem véletlenül olvastam fel a Jelenések könyvéből azt a részt, melyben a kiválasztottak, a 144 ezer -ez Isten mennyei népének teljességét jelenti! - a Bárányt, a Megváltó Jézus Krisztust dicsőíti. És megtelik a világ Isten dicsőségével!

„Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!"

Imádság: gyülekezeti éneklésünkért Énekek: 138, 255, 266