ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/5.sz.

Lekció: Préd. 3, 1-15

Textus: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." (3, 1)

A gyermekekkel hittanórán gyakran szoktuk azt a játékot játszani, hogy az első tesz egy mozdulatot, a következő megismétli és hozzátesz egy újat, a harmadik már az előző kettőt ismétli meg, s szintén hozzáteszi saját mutatványát és így tovább...

A Prédikátor is gyakran ismétli magát, de mindig valami új dologgal, mondanivalóval is előhozakodik. Ma az időről bölcselkedik, úgy is mondhatnánk, megmutatja -képzeletbeli- óráját...

Idő van! (Az igehirdető egy órát mutat a gyülekezetnek!)

Mi az idő? Régi jegyzeteim között találtam egy definíciót: „Emberi szellemünk és tudatunk létmódja: a jelenben létezik és elmélkedik, az emlékezéssel a jelenbe hozza a múltat, s ugyanakkor előzetes várakozásával pedig a jövőt..." A kisgyermekeknél lehet szépen megfigyelni, hogy kis értelmükkel hogy próbálnak rendet teremteni az események egymásutánjában (kronosz)... (Holnap megyünk kirándulni -mondtam egyszer a kisfiamnak, ő pedig visszakérdezett: a holnap az most van...?)

Igazából azonban nem is az a lényeges, hogy hogy értelmezzük, hanem, hogy hogyan éljük meg az időt, az életet. Egy Maslow nevű pszichológus ír arról, hogy vannak produktív és nem produktív emberek: olyanok, akik kihasználják az időt és „hasznos szeretettel" felépítik maguk körül a világot, s olyanok, akik kivonulnak az életből vagy másokon élősködnek...

A Prédikátor 14 ellentétpárban tárja elénk az emberi történések, cselekvések lehetőségeit: Minden megtörténhet, mindent meg lehet tenni, mint ahogy mindennek az ellentétét is. Az élettel lehet élni és visszaélni. Megélhetjük az időt kényszerként és lehetőségként is.

Mindennek megszabott ideje van! (Az igehirdető mutatja az órát, s hozzá egy láncot!)

Amikor nem minekünk van időnk, hanem mi vagyunk az idő foglyai... „Itt éltem én is rabkoszton, vízen. Itt lázadoztam, itt zúzódtam össze. Egy vak poroszló szárnyam és tüzem e zord idő-cellába börtönözte..."- írta Áprily a Kor falára s. versében.

Amikor nincs időnk... „Ha egy nap 48 órából állna, az is kevés lenne..."- mondta nekem egy atyafi, majd elbeszélgettünk még egy félórát...

Mire van időnk? Egyszer szánjunk rá 5 percet, s írjuk össze, hogy egy átlagos nap mire mennyi időt fordítunk! Látni fogjuk, mennyi az aktív, a hasznos, az építő és mennyi a passzív, vegetáló időtöltés. Látni fogjuk, mire kellene több, mire kevesebb idő. Látni fogjuk, mennyi időt fordítunk magunkra, másokra...és mennyit az Istennel való kapcsolatra!

Mindennek Istentől elrendelt, megszabott ideje van! (Az órát és a láncot felfelé emeli!)

Utalva ezzel egyrészt arra, hogy van egy isteni, örök idő, a Teremtő ideje, amelyről azt írja a Prédikátor, hogy „szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait..." (3, 11)

Másrészt az örökkévalóságból a mi idő-börtönünkbe költöző, s annak rácsait szétfeszítő Urunkra, Jézusra, aki aktív földi idejét ezekkel a szavakkal kezdte meg: „Betelt az idő (kairosz!), és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!" (Mk.1, 15)

Jézussal új időszak vette kezdetét. Vele nemcsak múlik, hanem telik az idő! „Minden múló perc Hozzá visz közel..."(511.dicséret)

Vele nemcsak mérhető mennyisége, hanem mérhetetlen belső tartalma van! Vele minőségi idő az élet! Felbecsülhetetlen ajándék! Kész vagy-e Néki adni életedet és idődet?

Imádság: „Jézus engedj hozzád térnem, veled halnom, veled élnem!" Ének: 23. zsoltár, 172., 342., 511. dicséret