ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 19.sz.

Lekció: II. Móz. 17, 8-16

Textus: Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: „(...) ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére és Isten botja a kezembe lesz." (...) És történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte a kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alá tették és ő ráült. (...) Így győzte le Józsué Amálékot...(...) Akkor így szólt az Úr Mózeshez: „Írd meg ezt a dolgot emlékezetül egy könyvben...!" (...) Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el:  „Az Úr az én hadi jelvényem." (II. Móz. 17)

Isten igéje mindig időszerű:

- Máj. 17-én hittanverseny lesz ezzel a címmel: „Csaták, várak, harcosok..." A pünkösdig tartó 7 istentiszteleten mi is bekapcsolódunk ebbe a „harcos" történetekből álló sorozatba, hiszem, mi is új ismereteket, erőt és hitet meríthetünk ezekből!

- Az orosz-ukrán határon készenlétben állnak az orosz tankok, keleti szomszédaink a 3. világháború kirobbanásáról beszélnek...

- Lelki értelemben a keresztyén ember és a keresztyén egyház állandó harcban áll a Gonosszal...

Bár történetünkben is a harcot hús-vér emberek vívják, amik igazán beszédesek, azok a tárgyak:(s nem is annyira a fegyverek..)

Isten botja... Mint az Úr szabadításának és gondviselésének eszköze: Kígyóvá változó hatalmi jel a fáraó előtt (7, 10), útjelző a tenger felett, ill. a tengeren keresztül (14, 16), sziklából vizet fakasztó eszköz a pusztában... (17,6) S van még egy történet, ahol a bot szerepel, bár az inkább pózna: a rézkígyó története (IV.Móz. 21), benne a föltekintés - életben maradás jelképével, amely már Krisztus keresztjére, áldozatára, végső győzelmére mutat előre!

Isten botja - nem varázspálca, sokkal inkább felemelt zászló, amely egyrészt jelzi, hogy Krisztus seregéhez tartozunk („Fel barátim...", „Egy a zászló, egy a tábor...", másrészt felfelé tartva mutatja, hogy kiben bízunk, ki ad győzelmet! Olyan „csodálatosan primitív" itt a történetben Mózesék „taktikája": amíg a jel fenn van, rá tekintünk, győzünk! (vö. Péter a tengeren Mt.14, 30!)

Mindennapjainkban észrevesszük-e Krisztus győzelmi jeleit, keresztet, csillagot, otthonainkban képeket, igés táblákat stb.?

A kő - melyet a fáradó Mózes alá tettek, s jelzi az ember korlátait, hogy szükség van pihenésre, s kellenek a segítők, a harcos társak, az utódok, mert nem vagyunk gépek és nem megy egyedül...

Az oltár - melyet Mózes hálából épített az Istennek, s amelyről mi oly gyakran elfeledkezünk, mert győzelmeinket szeretjük magunkénak tulajdonítani... (vö. Gedeon győzelme a midianiták felett Bír.7,2!) Pedig hogy írja Ady, szép versében: „És hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, kivonta kardját, megelőzött!"

A könyv - melybe Mózesnek le kellett írni „ezt a dolgot emlékezetül..." Valahol olvastam, hogy a történetírás egyidős a történelemmel... A „csatákhoz, várakhoz, harcosokhoz" hozzátartozik a krónika, az események dokumentálása - okulásul a jövő nemzedéknek...

Van egy negyedik aktualitása mai igénknek: Tegnap temettük gyülekezetünk volt lelkipásztorát, Nt. Nádasdy Lajost, a lelkészt, a könyvtárost, a történészt, a politikust. Aki (szinte) végig élte a XX. századot, két világháborút, 50-es éveket, rendszerváltást. Akinek vezérigéje: „Mert erőssége vagy a nincstelennek (...). Mint hőség a szikkadt földet, megalázod a zajongó bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét." (Ézs.25,4) Aki ehhez az igéhez annyit fűzött hozzá: „Ezt megtapasztaltam, tényleg így van!"

„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön..." (Mt.28, 18) - ezt hirdessék a jelképes tárgyak, a bot (zászló, kereszt!), a kő ( Jézus elhengerített sírköve!), az oltár (úrasztala-úrvacsora!), a könyv (Isten igéje!), s ezt hirdessük mi is szavainkkal, életünkkel!

Imádság: hitünk harcaiban - győzelemért!

Ének: 65. zsoltár, 416., 434., 471. dicséret