ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/35.sz.

Lekció: János ev. 12, 1-8

Textus: „Mária ekkor elővett egy font drága valódi nádruskenetet, megkente Jézus lábát és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával." (12, 3)

10 éve, hogy Istennek kegyelméből megkezdhettem Celldömölkön szolgálatomat. Erre a kis jubileumra egy szép és gazdag mondanivalójú történet jutott: Jézus megkenetése Betániában. S benne kiemelt igénk - „a ház pedig megtelt a kenet illatával" - , melyben és amely mögött annyi minden ott van: ünnepek és hétköznapok, családi és gyülekezeti élet, a keresztyénség elmélete és gyakorlata. Igen, ebben az első hallásra közömbös, semmit mondó állapotjelentésben benne van a keresztyén élet lényege, amely több, mint felszínes érzés, hangulat, fíling..., mégis levegője, atmoszférája, illata van!

Egy közösség levegője lehet dohos, nehéz, megfáradt, feszült..., de lehet olyan is, mint Lázárék házában, Betániában! Mi kell ehhez?

Túláradó, túlcsorduló szeretet, ragaszkodás! - itt most Mária részéről. Ha a megkenetés után egy mai riporter elé tartana egy mikrofont, hogy miért tette, valószínűleg csak azt tudná rá válaszolni, hogy „mert szeretem Jézust..." Sokkal több ez, mint felületes, udvarias, tiszteletteljes emberi kapcsolat. Mélyről, szívből jövő hála tőr elő Máriából. S ez azért lehetséges, mert megérezhette Jézusnak mindent megelőző, végtelen szeretetét! Ez az az igazi szeretet, melynek Jézus a forrása, átjárhatja az egyes keresztyén embert, s túlcsordulhat rajta tovább a család, a gyülekezet és még tágabb közösségek felé! Gondoljunk a római kútra, melyben 3 márványcsésze adja egymásnak a felülről túláradó vizet. Szépen ír erről C.F. Meyer: „Felszökken a víz, s átfolyik a márványcsésze öblibe, Túlcsordul most a második, vizét zuhogva önti le. Megtölti ez a másikat, már víz pezseg a mélyiben. Mindegyik vesz, mindegyik ad, árad, s pihen..."

Mi kellett még Máriáék házának jó illatához? Konkrétan: ez a pazarló szeretet adakozó lelkületben mutatkozott meg! A vallásokkal szemben (melyeknek a lényege: valamit valamiért, betartom a törvényt, hogy ezért megáldja életemet) a keresztyén hitnek éppen ez a lényege: többet adni, mint ami jár...(P. Ricour: a bőség logikája) Hálás vagyok Istennek, hogy itt Celldömölkön a 10 év alatt ezt annyiszor megtapasztalhattam: Amikor 2006-ban elkezdtük a templomfelújítást, s alig 3 év alatt 5 és fél millió Ft-ot adakoztak a hívek, kis nyugdíjasok, 10, 20, 50 ezer forintokat... De nemcsak pénzben, hanem pl. vendégszeretetben. Hálával gondolok a házi bibliaórákra, amikor otthonukat nyitották meg előttünk... Vagy amikor erejüket, energiájukat, szolgálatukat adták   önzetlenül, szeretetből gondnokok, presbiterek, gyülekezeti tagok... Vagy a talán legdrágább, legféltettebb kincsünket, az időt... Van egy testvérünk, akit ha megkérdeztem bármikor, hogy ráérsz? Neki mindig volt ideje ránk, a gyülekezetre, végső soron Krisztusra! Tudtak többet adni, mint ami jár... (Ez a plusz élteti a közösséget, de a kontrasztot is elénk tárja ez a történet: Júdás személyében, hogy milyen az, amikor valaki álszent módon meglopja azokat, akikhez tartozik. Aki nem ad, hanem elvesz...)

Összességében ennek a betániai háznak a jó levegője az élet, a feltámadt, új élet illata! Hiszen ne felejtsük: Lázárék házában, egy halottas házban vagyunk, ahol Lázár negyednapos holttestének már szaga volt, itt most mégis már az Élet illata járja át a házat! S milyen csodálatos, ezek a temetési kenetek (János ev.-ban Nikodémus adta!) még előjönnek a húsvéti történetben, de nincs már rájuk szükség: a feltámadt Jézust hirdetik!

Mit árasztunk magunkból? Milyen a légkör a családunkban? S milyen itt a gyülekezetben? 10 év után is el tudjuk-e mondani: „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére"? (II.Kor. 2, 15)

Imádság: Lelkipásztorért, családjáért, gyülekezetért!

Ének: 90. és 121. zsoltár, 225. és 466. dicséretek