ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/6.sz.

Lekció: János evangéliuma 3, 1-21

Textus: „Jézus így felelt (Nikodémusnak): „...ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába." (...) „Újonnan kell születnetek." (...) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3, 16)

A napokban valakivel arról beszélgettünk, hogy mikor és kivel volt életünkben utoljára - volt-e egyáltalán? - részünk nagy beszélgetésben? Amikor nem az időjárásról, egészségünkről, másokról beszélgettünk, hanem magunkról, az ÉLET-ünkről, hitről, Istenről... Őszintén, minden szónak, mondatnak, gondolatnak nagy jelentőséget tulajdonítva, életünket meghatározó módon, hosszan, esetleg éjszakába nyúlóan... -ahogy Nikodémus beszélgetett Jézussal. Nagyszüleinkkel még gyermekkorban? Barátunkkal (barátnőnkkel) „világmegváltó kamaszkorunkban"? Házastársunkkal szerelmünk hajnalán? Idős, élettől búcsúzó, lelki örökségét ránk hagyó szüleinkkel már felnőttkorban?

Nagy beszélgetés... Jézussal...! Nikodémus kereste Őt, éjnek éjjelén... S csodálatos, ahogy ezt az éjjeli, titkos, privát beszélgetést Jézus vezeti, kibontja, kiterjeszti mindenkire, s közben minden lényeges (lét)kérdést megvilágít, hogy majd a végén mindent beragyogjon az „aranyevangélium": „Mert úgy szerette Isten a világot..."

Nikodémusnak volt neve, tekintélye, társadalmi rangja, egzisztenciája, tudása, vallása, Istene, mégis, valami, Valaki hiányzott az életéből... Az embernek a lelkében, szívében egy Isten-formájú űr van, amit csak maga Isten képes betölteni... -ezért jött Jézus!

Arról beszélt neki, hogy lehet más az élete! Új élet! Általa újjászületett ember! „Az újjászületés természetfölötti, de csendes folyamat. Erődítések lerombolását jelenti, de a föld nem remeg bele. Egy templom felépülését jelenti, de egyetlen kalapácsütés nem hallatszik. Az újjászületés a napfölkeltéhez hasonlít. Harsonaszó nélkül jön létre, de szárnyai alatt csodák rejtőznek..." (Spurgeon)

Ez a belső változás egyben „felülről" való születést is jelent: itt még inkább kitűnik, hogy alulról nem én építem fel, valósítom meg önmagam, hanem Isten fentről jövő ajándékaként kezdem el élni az életem! S ez azért lehetséges, mert Jézus a keresztre, a keresztről a mennybe ment (egyszóval: felemeltetett) , s onnan küldi el a Lelket, aki bennünket felemel.

Ahhoz azonban, hogy új, felülről való és Lélek által vezetett életünk legyen, előbb meg kell halnunk önmagunknak, a bűnnek. (Róm. 6, 11) A víztől való születés -amiről Jézus beszél Nikodémusnak- ezt fejezi ki, s az alámerítkezés gyakorlata is ezt ábrázolja ki.

S ez az, amit nagyon sokan kihagynának... Mert ragaszkodunk a magunk életéhez, földhöz kötöttségéhez, bűneihez, elképzeléseihez, kívánságaihoz - markoljuk, mint majom a mogyorót, s így nem tud megszabadulni a „majomcsapdából..."

Önmagam és a bűn helyett -mondja Jézus mindenkinek- van egy másik lehetőség, ez a hit: megkapaszkodni Krisztusba! (Mint amikor mászik fel az ember egy magas sziklára, s belekapaszkodik a fentről lenyúló erős kézbe...)

Ez a hit az igazság cselekvésében, világosságban (21.v.) is megmutatkozik. Azaz: hit és élet nem válik ketté. (Az iszlámban pl. nekem az a szimpatikus, hogy ott a Korán az állami (társadalmi) jogrend alapja is, s így a vallás is nemcsak egy hit, szemlélet, világlátás, hanem életforma!)

Végül: ez a hit - a Krisztusba kapaszkodás - örök életben teljesedik ki! Azt hiszem, minden nagy beszélgetésnek idáig el kell jutnia, de tovább nem érdemes, mert az már felülhaladja az emberi értelmet... De azt el kell mondani, hogy az örök élet -tulajdonképpen- részesedés Isten életében (nekünk ad a saját életéből!), s nem azonos a lélekvándorlással (reinkarnáció) vagy a lélek halhatatlanságával..

Engedsz-e Jézusnak egy nagy beszélgetést -életről, új életről és örök életről? Imádság: Az Isten-keresőkért!

Ének: 24. zsoltár, 234., 275. és 426. dicséret