ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/20.sz.

Lekció: Préd. 12, 8-14

Textus: „A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek...(...) Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld az Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden ember kötelessége!"(12, 11.13.)

Kedves Testvérek! A mai igehirdetéssel a végére értünk egy hosszú útnak. A Prédikátor majd fél éven keresztül végigvezetett bennünket, különleges, de nagyon is valóságos világában, birodalmában. Ennek a birodalomnak a kapuján -emlékszünk rá - ez volt a felirat: Minden hiábavalóság... S most elköszönve tőle, újra előjön ez a talán lehangoló jelszó.

Talán érezték a Prédikátor tanítványai is, hogy ilyen „szájízzel" nem távozhatnak az ide belépők, igeolvasók és -hallgatók, ezért kiegészítették két pozitívabb, bátorító, serkentő üzenettel...

Mielőtt ezekre rátérnék, hadd mondjam el, hogy nemcsak a testvérekkel értünk a Prédikátor könyvének a végére, hanem az itt ülő konfirmandusokkal is befejeztük a konfirmációi foglalkozásokat, eljöttek, hogy számot adjanak felkészültségükről, tudásukról. Tőlük különösen is azt kérném, nagyon figyeljenek, mert ha valakiknek, akkor nekik szólnak ezek az üzenetek!

A Prédikátor-tanítványok először a bölcsek szavairól, mint tüskékről és cövekekről beszélnek. Tüskék, azaz hegyes botok, ösztökék, melyekkel a pásztor az állatokat bökdöste, terelgette, s cövekek, melyekkel kordába tartotta őket.

Tüskék és cövekek... Melyek nem kímélnek, szúrnak, fájnak, ahogy mondani szokták: fáj az igazság...

Tüskék és cövekek... Melyek nem engedik elhitetni velünk mai világunk liberális szemléletét, hogy mindent szabad... Hogy a parti drogok nem is olyan veszélyesek... Hogy az akció-, horror- és pornófilmek leperegnek rólunk... Hogy az internetes-facbookos kapcsolataink éppen olyan értékűek, mint amikor személyesen, élőben találkozunk valakivel...

Tüskék és cövekek... Melyek nem engedik, hogy elhagyjuk magunkat, s átadjuk magunkat a nagy nihilnek, homálynak, annak, hogy „nem tudom", meg hogy „majd lesz valahogy..."

„Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld az Istent és tartsd meg parancsolatait..." -Ez a prédikátor tanítványainak második, egyben befejező gondolata.

„Féld az Istent...", tiszteld Őt! Szó szerint: Legyen súlya Istennek a te életedben! Ne csupán egy könnyű fennkölt, magasztos eszme vagy időnként áldásait ránk hintő felleg legyen, hanem élő személy, akit nagyon komolyan kell venni -olykor bennünket sújtó csapásaival, szíveinkre ránehezedő szavaival, igéivel, Szent Fiának súlyos keresztjével, melyet nekünk is fel kell venni, s hordozni, naponként...(Luk.9,23)

„Féld az Istent...", természetesen ebben benne van a Tőle való félelem is. Ne úgy tekintsünk Rá, mint egy jóságos öreg apókára, aki jóhiszeműen szemet huny bűneink felett. Hanem úgy, mint aki „megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az..."(14.v.)

„Féld az Istent és tartsd meg parancsolatait..." Úgy gondolom, itt nem a néhány száz ó-szövetségi törvény megtartására int minket a prédikátor-tanítvány, nem is a Tízparancsolatra. Hanem sokkal inkább arra a szellemiségre, hozzáállásra, ahogy Jézus összefoglalta a törvényt a „nagy parancsolatban": „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből...és szeresd felebarátodat, mint önmagadat..."

Kedves Testvérek, végére értünk a Prédikátor könyvének, Kedves Fiatalok, befejeztétek 2 éves konfirmációi, 8 éves hittanos pályafutásotokat... Kívánom, ne azzal menjetek majd el, hogy hiábavaló volt, értelmetlen, felesleges... Hanem minden, amit itt hallotok, legyenek tüskék és cövekek, ne hagyjanak megállni, eltunyulni, s főképpen: Féljétek, tiszteljétek, szeressétek az Istent!

Imádság: A mai ifjúságért.

Ének: 66. zsoltár, 220., 462. dicséret