ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/28.sz.

Lekció: Zsid.1

Textus: „...ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk..." (Zsid. 1, 2)

A még előttünk álló nyári vasárnapokon -egyúttal felhívva a figyelmet a naponkénti  bibliaolvasás fontosságára - bekapcsolódunk a Bibliaolvasó Kalauz sorozatába, melynek során a Zsidókhoz írt levéllel fogunk megismerkedni. Szeptembertől -amikor remélhetőleg még többen leszünk- pedig a keresztyén hitünk alaptételeit fogjuk végigvenni az Apostoli Hitvallás alapján. Úgy gondolom, a Zsidókhoz írt levél jó bevezetés ehhez a nagy vállalkozáshoz, hiszen levelünk arról szól, hogy hogyan és milyennek jelentette ki magát az Isten, míg a hitvallás arról, hogy milyennek ismertük meg mi Őt! Isteni kijelentés és emberi hitvallás ily módon szépen kiegészíti egymást!

Végigolvasva az első fejezetet, rögtön arra gondoltam, milyen fantasztikus a nyitánya ennek a könyvnek: olvashatunk az atyákról, a prófétákról, nagyon sokat az angyalokról, persze Jézusról (sőt igazából az egész könyv csak Róla szól, hogy Ő ki mindenkinél nagyobb és hatalmasabb!), mi -emberek- viszont benne sem vagyunk, legfeljebb a sorok között, s mégis, az ember hallatlanul megtisztelve érezheti magát! Két okból is!

Egyrészt azért, mert beszélő, velünk kommunikáló Istenünk van! Izráel nagy prófétái sokszor elmondták, hogy a környező népek istenei csupán emberi alkotások, némák... Nagyon érdekel az indián vallás, kultúra, rengeteg isten, szellem, totemállat, szobrocska, természetfölötti erővel rendelkező va-

rázslók -mégis élettelen, néma isteni világ... Vagy ugorjunk

egy nagyot a jelenbe: Mai, modern világunkat -találóan- úgy nevezte el egy teológus, hogy „Isten csendje-nemzedék"... Akik számára néma az Isten...

Tudom, nagyon egyszerű a példa: Nyár elején repülőn utazhattam, fentről, 10 ezer méter magasságból kék-zöld foltokat lehet látni, az embert nem... Mégis, az elképzelhetetlen magasságban lakozó Isten beszél, kommunikál, szóba áll velünk... Hát nem csodálatos?

Aztán azért is megtisztelve érezhetjük magunkat, hogy Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a világában, korszakában (igénkben a „végső idők" - kifejezés Rá vonatkozik!) élhetünk! Érzékeltetve a különbséget a korábbi és a messiási idők között: mennyire más az, amikor egy sporteseményről csak homályos vagy akadozó csatornákon keresztül jutunk információkhoz, amikor csak képeket, vagy csak hangot kapunk, esetleg megfejthetetlen műholdas jeleket, kódokat, s mennyire más az, amikor mondjuk ott vagyunk az olimpián és élőben szurkolhatunk a magyar sportolóknak...

Hogy miben más ez a jézusi világ? A levél olvasása során majd többször elő fog fordulni az a jelző, az a kifejezés Jézusra vonatkozóan, hogy tökéletes!

Egyrészt abban az értelemben -erről szólnak lekciónk első versei- hogy Isten Jézusban tökéletesen, teljesen kijelentette magát! Tehát Benne „online", aktív, elérhető, élő módon jelen van Isten teljessége!

Másrészt Jézus megváltó munkájára vonatkozóan: „egyszeri és tökéletes áldozatával" bennünket az Istennel megbékített! Amit Ő tett, az elegendő, azt nem kell megismételni, ahhoz nem kell és nem lehet mit hozzátenni! Csak elutasítani vagy bűnbánattal és megtiszteltetéssel elfogadni... Ámen

Imádság: Azért, hogy beszélő viszonyban legyünk Vele..!

Ének: 77. zsoltár, 225., 275., 475. dicséret