ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/34.sz.

Lekció: János ev. 11, 45-57

Textus: „Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: mit tegyünk...?" (47.v.) „Mindezt pedig (Kajafás) nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért..." (51.v.) „Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. Keresték Jézust..." (55.v.)

A világhálót bejárta egy rövid kis film: egy vak koldus ül egy templom előtt, előtte tábla: „Vak vagyok, kérem segítsenek!" Mindenki elkerüli. Arra megy egy jól öltözött, csinos, határozott hölgy, s a vak táblájára ráír valamit, aztán elmegy. A következő képek azt mutatják, hogy mindenki adakozik, dől a pénz a meglepett koldushoz. Amikor újra megjelenik a nő, megkérdi a koldus: mit írtál a táblámra? „Ugyanazt, csak más szavakkal..."-feleli a nő. „Ez egy gyönyörű nap és én még sem láthatom!" -állt a táblán. Majd a film végső üzenete: „Változtasd meg a szavakat, változtasd meg a világot!" Tényleg minden a szavakon múlik?

Lázár feltámasztása után Jézus újra népszerű lesz, a farizeusok pánikszerűen összehívják a Nagytanácsot, hogy mi legyen... Igen, kis szójátékkal: A Nagytanács nagy tanácstalansága: Mit tegyünk...? Beszélhetnénk erről, milyen rossz, amikor a felelős vezetők elbizonytalanodnak, vagy döntésképtelenek, vagy rossz döntést hoznak, ami itt Jézus halálához vezet... De...hogy több múlik a lelkületen (még inkább a Szentlelken!), mint a szavakon: „Mit tegyünk, atyánkfiai, férfiak?" -kérdik Péter pünkösdi prédikációja után az emberek. S érezzük, bár a szavak ugyanazok, ez a kérdés más. Nem a bizonytalanság, hanem a tettrekészség feszül a szavakban. „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneiteknek bocsánatára és megkapjátok a Szentlélek ajándékát!" (Apcs.2, 38)- feleli Péter. Inkább erről szeretnék határozottan és pozitívan beszélni, erről az új lehetőségről, a Lélekről, aki megváltoztathat Téged is, s a világot is...!

Előlép Kajafás, s következik egy megváltás nélküli halálról szóló jövendölés, hogy Jézus meg fog halni a népért...Csakhogy: ez így nem evangéliumhirdetés, mert nem hitből mondja, Jézusért, hanem rövid távú politikai érdekből, hogy hatalmon maradhassanak, s Jézus ellen! Itt is ugyanazokkal a szavakkal lehet Krisztus megváltó halálát hirdetni, ahogy tették a próféták (Ézs. 53), vagy ahogy János kommentálta Kajafás szavait: „...és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit összegyűjtse!" (52.v.) S lám, itt a hangsúly már nem is (csak) a népen van, hanem az egész világon, s nem rövid távra szóló, hanem hosszú, sőt, örök időkre szóló program...-ahogy Jézus befejezi a tanítványoknak mondott missziói parancsot: „...és íme, én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig!" (Mt. 28, 20)

Tanulságos a Lázár-történet befejezése is: „Közeledett a zsidók húsvétja..." S elmondhatnánk, hogy milyen megszokott, gépies volt a vallásosságuk („sokan felmentek Jeruzsálembe"), mennyire öncélú („hogy megtisztuljanak"), törvényeskedő („lehet, hogy el sem jön az ünnepekre?"), s Jézust sem azért keresték, hogy megtérjenek és éljenek... Hanem inkább beszéljünk az igazi, keresztyén húsvétról, amelyet -ahogy előző vasárnap már említettem- már itt, Lázár feltámasztásának történetével tudatosan és szépen előkészít János. Elég, ha csak az evangélium legcsodálatosabb Jézus-vallomására gondolunk, amelyből kiderül, hogy ki áll az igazi húsvét, feltámadás-hit középpontjában: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él!" (Jn. 11, 25)

„Változtasd meg a szavakat, változtasd meg a világot..." Ezeket a szavakat nem kell, s nem is lehet megváltoztatni...Mégis: hiszem, ez az élő Jézus, s a Róla szóló evangélium hozhat új életet, boldogabb világot!

Ezért imádkozzunk!

Énekek: 130. zsoltár, 165., 329. és 485. dicséretek