2015. augusztus 9.
Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel királya! (...) A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette." (Jn. 12 válogatott versek)
Annak, hogy folyamatosan olvassuk János evangéliumát, meg van az az előnye, hogy más megvilágításba kerül olyan történet - itt most a virágvasárnapi bevonulás- amelyet mindig az adott ünnepen, eredeti összefüggéseiből kiragadva szoktuk magyarázni. Így derül ki, hogy ennek Lázár milyen fontos szereplője! S akár azt a címet is adhatnánk ennek az igehirdetésnek, hogy „Lázár virágvasárnapja".
Igen, a kiemelt igékből is látszik, hogy Jézus bevonulása, ünneplése, egyáltalán ennek az ünnepnek a tartalma Jézus különös uralkodásáról, mennyire beilleszkedik Lázár életébe! Akaratlanul is mintha ő idézte volna elő Jézus életútjának ezt a jelentős eseményét, s ennek a véleményének János evangélista mind a bevonulástörténet bevezetőjében, mind pedig annak befejezésében, értékelésében hangot ad - így Lázár neve, személye mintegy keretbe foglalja Jézus Jeruzsálembe érkezését!
S ha már János Lázár ünnepévé teszi virágvasárnapot, arra is felfigyelhetünk, hogy Jézus barátja - mint Jézus szelíd, alázatos uralmának méltó követője - milyen alázattal viseli maga körül a „felhajtást"... Nem akar a középpontba kerülni, nem akar sztár, celeb lenni (ismertség valós teljesítmény nélkül...), pedig miatta keresték Jézust...! Aztán arról sem olvastunk, hogy lázadt volna az ellen, hogy meg akarták ölni... Kikérhette volna magának, mondván, hogy én nem tehetek róla, hogy Jézus feltámasztott... S egyáltalán: semmit nem mond, nem kommentálja az eseményeket, mégis, hallgatásával -ahogy mondani szokták- mindennél és mindenkinél többet mond -Jézus hatalmáról és szeretetéről!
Igen, az ő új, feltámasztott élete jel, bizonyíték volt Krisztus hatalmára! Vagy úgy is mondhatjuk: néma tanúja Jézus dicsőségének - annál is inkább, mert az egész evangéliumban nem szólal meg... Mégis élete, Jézussal való barátsága, a nagy csoda, s egyáltalán alázatos személyisége Jézusról beszél!
Lázár virágvasárnapja.... Ennek az igehirdetésnek is azonban nekünk, a mi életünkről, a mi virágvasárnapunkról kell szólnia:
Vajon Jézus uralma megvalósul-e a mi életünkbe? El tudjuk-e mondani a 459.dicséret szavaival, hogy „Szeretnék lenni, mint Ő alázatos, szelíd..."? Engedjük-e, hogy Ő uralkodjon a mi életünkben? Van két „evangéliumi beszélő kép": az egyiken egy körben egy trónra az van ráírva, hogy ÉN... A másik képen a kör közepén Krisztus van a trónon, s az ÉN a körön kívül... Vajon ez utóbbi jellemző-e életünkre, mindennapjainkra, kisebb és nagyobb döntéseinkre?
Tudunk-e -Lázárhoz hasonlóan- Krisztus király alázatos, csendes vagy éppen néma „alattvalói" lenni? Pl. a nyár nagy témájában, a menekültkérdésben, amikor a legtöbb egyházi oldalon is a szögesdrótok és a merev elutasítás mellett foglalnak állást, eszünkbe jut-e legalább halkan megjegyezni, hogy Jézus mit tanít a jövevényekről (Mt. 25, 31-46) vagy hogy ő is volt menekült családjával együtt, s Egyiptom befogadta őket (Mt. 2, 13-15)...?
Életünk felkelti-e mások érdeklődését Jézus iránt - ahogy Lázár esetében láttuk? Időnként, amikor mai X-, Y- és Z-generációs, egyháztól távol élő fiatalokkal beszélek, s kiderül, hogy lelkész vagyok, meglepődnek: „Jé, a III. évezredben még van ilyen, van egyház, van, aki még Krisztusra építi életét?"
Láttuk, milyen volt Lázár szemszögéből Jézus bevonulása, s vajon milyen a mi virágvasárnapunk - 2015 nyarán...?
Imádság: Alázatért, Krisztus uralmáért!
Ének: 398., 431., 459. és 468. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 48, összesen: 542150