ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/43.sz.

Lekció: János ev. 15, 1-8

Textus: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit kérjetek, és megadatik néktek." (15, 7)

Én, én, én... Annyi beszédünk kezdődik így, sokat beszélünk magunkról (jóságunkról, érdemeinkről), ezzel szemben Jézus, amikor magáról vall, az ún. én vagyok-mondásokban (életnek kenyere; világ világossága; jó pásztor; feltámadás és az élet; út, igazság és az élet; és most: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők"), akkor is rólunk beszél! Hogy hozzá tartozunk! Szeret bennünket!

Hét végén Szabolcs-Szatmár megyében voltam, zajlik az almaszüret, teherautó-számra viszik az almát, csak az eredményt, a gyümölcstermést látjuk, pedig mennyi munka van mögötte, generációk tapasztalata, köré szerveződő élet! Ma az utolsó „Én vagyok-mondás hátterében és textusunk alapján arról szeretnék beszélni, hogy hogyan lehet gyümölcstermő az életünk, hogyan teremhetjük a Lélek gyümölcsét? (Gal. 5, 22)

Maradjunk meg Krisztusban! Keresztelővel kezdődött istentiszteletünk: egy kis szőlővesszőt beoltattunk a Krisztusba! De ha így hagyjuk, magától még nem lesz termés, (letörik, elszárad, elvadul), törődni kell vele! (Ahogy a szőlőt is permetezni, kötözni, kapálni, metszeni...) Egy szóval: biztosítani a szőlőtőn maradást, a növekedést, fejlődést...

Boros Géza professzorunk szokta mondani: életünk a kereszteléstől az úrvacsora felé tart... Krisztus megváltó szeretete az irány... Unio mystica cum Christo = Titokzatos közösség Krisztussal! Nem „a semmi ágán ül szívem" (József A.), hanem van Valaki bennem és velem, Aki éltet és táplál...Szépen írja Michael Walker: Mi történik az úrvacsorában? c. könyvében, hogy az úrvacsora Krisztus személyes jelenlétének ünneplése, s Jézus testéről és véréről beszél, azaz a legkonkrétabb, ésszel felfogható élet-valóságról, és a legbelső élet-erő áramlik bennünk!

„Maradjatok énbennem...!" - Tsz/2. személyben áll, tehát nem magányos szőlővesszők vagyunk, partizán-keresztyének...

Tartsátok meg beszédét! Az élő és éltető ige az a tápanyag, nedv, amely kering bennünk és éltet minket. Sok csatornán áradhat az ige, mégis Jézus azt kéri, hogy közösségben hallgassuk szavait!

De megmarad-e bennünk? Többször is mondtam már azt a történetet egy fiúról, aki elment mesteréhez, mondván, nem marad meg benne az ige... Mester: - Itt egy véka, menj le a patakhoz, merítsd meg vízzel, aztán hozd ide! Persze, mielőtt odaért, az összes víz kicsöpögött... -Menj le még egyszer...! Újra és újra... A tizedik próba után kifakadt, hogy lehetetlen, értelmetlen... Mire a Mester: igen, víz nincs venne, de nézd, milyen tiszta lett a kosár...!

Info-dömping van, itt be, ott ki... Mégis, a kommunikáció forradalmának világában is, az ige formál, tisztít, éltet minket!

„Bármit akartok, kérjétek...!" Általánosságban mondhatnánk, hogy éljünk imádkozó életet, itt azonban konkrétan arra biztat Jézus, hogy bátran kérjünk! Isten Lelke megtanít kérni (nem azért nincs, mert nem kérünk semmit?), helyesen kérni, hogy az a bármi ne akármi legyen, hanem, amire igazán szükségünk van: a Lélek gyümölcsét: egymás iránt szeretetet, a szenvedésekben is örömöt, a nyugtalanságban békességet, a 10. próba után is türelmet, a szívtelen világban szívességet, a gonoszkodások között jóságot, érdekek vonzásában hűséget, csörtetésben, erőszakosságban szelídséget, az én, én, én mondatok helyett önmegtartóztatást! S egyáltalán: tudjuk-e kérni Isten Lelkét, hogy segítsen gyümölcstermő életet élni? Engedjük-e hogy a Lélek „bedolgozza" szívünkbe ezt az igét?

„Ha megmaradtok énbennem és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit kérjetek, megadatik néktek!"

Imádság: a Krisztustól távol élőkért, a megtartó igéért, a kérés bátorságáért!

Ének: 134. zsoltár, 329, 425, 461. dicséretek