ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/7.sz.

Lekció: János ev. 18, 33-38

Textus: „Jézus így felelt: Az én országom nem e világból való..."

Bizonyára mindenkinek volt már olyan élménye, egy olyan beszélgetés valakivel, hogy elbeszéltünk egymás mellett... Nem egy síkon haladt a párbeszéd, nem egy dologra gondoltunk, nem ugyanaz érdekelt minket... De lehetett olyan „aha-élményünk" is, amikor valakivel szinte ismeretlenül elegyedtünk beszélgetésbe, mégis, nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, kölcsönösen értettük, hogy a másik mire gondol, s olyan érzésünk volt, mintha ezer éve ismernénk egymást...

Jézus és Pilátus elbeszél egymás mellett. Mégis, ne ezen akadjunk fenn, hanem keressük Jézussal kapcsolatban ezt a bizonyos „aha-élményt": hogy tudnánk Őt még inkább megérteni, hogy találjuk meg életünkben a vele való kapcsolódási pontokat, hogy kerülhetünk még inkább az Ő országába, az Ő uralma alá?

Minden esetre, felolvasott igeszakaszunkból szépen kitűnik, mennyire különböző gondolati síkon halad Jézus és Pilátus. Ez utóbbi a politika területén, a kihallgatás előtt álló Mester pedig lelki gondolatvilágában mozog, sokkal magasabbra szárnyal, s sokkal mélyebbre ás! Az én országom nem e világból való...

Nem egy olyan látogatásom volt már, amikor az élet, a hit, az Isten dolgaira igyekezvén terelni a beszélgetést, „partnerem" újra és újra a szokásos felületes egyházi témáknál kötött ki, nevezetesen, hogy régen mennyien jártak templomba, ma pedig milyen kevesen, illetve hogy a rendszerváltás előtt és után kik jártak és kik nem... Szintén gyakran előfordult régebben, hogy új ember érkezett a bibliakörbe, s a beszélgetés menetét egész más irányba terelte, mint amiről az ige szólt és amiről beszélgetni szerettünk volna... Emlékszem, gyerekkoromban egyházi körökben gyakran úgy „osztályozták" a lelkészeket, hogy vannak a „lelki emberek", akiket első sorban a hit-átélések érdekeltek, s vannak az „egyházi emberek", akik pedig csak a felületes egyházi-közéleti jelenségekig, történésekig, száraz tényekig jutottak...

Az is szépen kiviláglik, hogy más országra, a konkrét politikai helyzetre gondolt Pilátus, s másra, az Ő nem e világból való uralmára gondolt Jézus! Ami viszont közös: hogy kell egy középpont, különben anarchiába süllyed az ország, az egyház, a család, s az egyes ember élete! Szükségünk van minden téren egy összetartó központi hatalomra, amelyhez igazíthatjuk életünket! Fontos viszont, hogy ez a középpont olyan legyen, ami egyben fölöttünk is áll, mert ha csak a munkánk, valami fontos ügy, családunk vagy a társunk ez, akkor abban könnyen csalódhatunk vagy el is veszíthetjük...

Végül ennek a párbeszédnek a végén az is egyértelművé válik, hogy Pilátust a hatalom érdekli, Jézust pedig az igazság! A hatalom-centrikus ember minden idegszálával azon van, hogy akaratát a másikra rákényszerítse, s azt biztosítsa. Őt az igazság nem érdekli, csak a maga igazsága és a saját érdeke... Viszont: hosszabb távon nem lehet csak hatalomban, azaz hazugságban élni. Erről így ír Csoóri Sándor: „Megszoktuk, hogy mindig kevesebbet mondjunk el annál, amit érzünk, tudunk, gondolunk! És ebből a szokásból mára történelem lett. A félig elmondott igazságokból kielégületlenség, rossz közérzet, erkölcsi elbizonytalanodás..." Jézus viszont azért jött, hogy az igazság királya legyen! Hogy a valóságot elénk tárja, hogy Isten elrejtett arcát felfedje! Hogy önmagunk apró igazságocskáinknál és földhöz ragadt önnön érdekeinknél magasabb régiókba, Isten valóságába emeljen! Hiszen: az Ő országa nem e világból való...

Milyen a kapcsolatunk Jézussal? Van-e párbeszéd közöttünk? Érezzük e Vele azt az „aha-élményt", hogy közös lelki síkon vagyunk, mi is az Ő uralmára, akaratának cselekvésére gondolunk és az igazságot akarjuk a hatalommal szemben, hogy Isten valóságában éljük életünket? Ezért imádkozzunk!

Ének: 25. zsoltár, 170. és 378. dicséretek