ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/39.sz.

Lekció: Kol. 1, 1-8

Textus: „...hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről..." (Kol. 1, 4)

Tegyük fel ma is a múlt vasárnapi igehirdetésünk fő kérdését: Tudunk-e imádkozni gyülekezetünkért? S rögtön folytassuk is azzal, hogy tudunk-e azért imádkozni, hogy hit-közösség lehessünk? Azaz, olyan közösség, amelyet a Jézus Krisztusban vetett hit tart össze!

Tehát nem a református voltunkról van szó, nem arról, hogy ki milyen felekezethez tartozónak érzi magát, ki szerepel a választói névjegyzékben, vagy ki rendszeres templomba járó, vallását, hitét gyakorló... Nem is valami nagy általánosságban vett vagy Isten létezését valló hitre kell gondolnunk, hanem egészen konkrétan és egészen személyesen Jézus Krisztushoz kapcsolódó hitünkre!

A Kolossébeli gyülekezet Krisztus-hitéről -ahogy igénkben áll- az őket személyesen nem ismerő Pál hallott, s majd 2000 év távlatából mi is olvashatunk róluk... Vajon a mi gyülekezetünk Krisztus-hitéről (tehát nem hagyományőrzéséről, összetartó közösség-voltáról, templomáról stb.) városban, piacon, fodrásznál lehet-e hallani...? S unokáink, majd az őket követő nemzedékek tudnak-e majd erről bármilyen információt szerezni...?

Azért is fontos ez, mert a mai multikulturális és szinkretista vallási világban -ahogy Pál leveléből is hasonló helyzet tárul elénk- Krisztus csak egy „szellemi hatalmasság" a sok között, s az Ő személyét, művét és jelentőségét is sokféleképpen fogják fel. Ennek megfelelően a keresztyén hit is csak egy szelete, színezete, kínálata, programja a mai embernek. Ezért is hangsúlyozza Pál Krisztus „kozmikus mivoltát" : „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne (T.i. Krisztusban!) lakjék..." (Kol. 1, 19) Azaz a világ célja, középpontja, értelme egyedül Ő! Tudjuk-e ezt a kizárólagos Krisztus-hitet képviselni a mi kis világunkban is?

Fontos ennek a Krisztus-hitnek a körülhatároltsága is! Arra gondolok, hogy Pál ott és akkor a gyülekezetben felbukkanó tévtanítókkal szemben fogalmazta meg gondolatait Krisztusról. A tévtanítások közös jellemzője, hogy valami emberit, vagy éppen a magunk jelentőségét túlhangsúlyozzuk Krisztus rovására. Pál ezért is „rajzolta" Krisztust mindennél és mindenkinél nagyobbra! El tudjuk-e Őt határolni saját szellemi termékeinktől, vesszőparipáinktól, gondolatainktól?

Végül a legfontosabb, hogy Krisztusban vetett hitünknek legyen életformáló ereje, hatása! Akik a Kolossébeli gyülekezettel kapcsolatban álltak (Pál, Epafrász, Filemon, Onézimosz stb.), azokról mind tudjuk, hogy Krisztus mennyire valóságosan megváltoztatta az életüket! Mint ahogy ma is vannak ilyen Krisztus-hívők és közösségek. Olvastam egy asszonyról, akit nagyon megpróbált az élet. Nehéz, hányatott gyermekkor, két sikertelen házasság, „gyógyíthatatlan betegség, négy baleset, hét betörés, különféle családi problémák"- sorolja élete viharait, aztán elveszíti két gyermekét is, mégsem válik emberronccsá, hanem egyre jobban életre kel benne a Krisztus! Így vall hitéről, gyülekezetéről: „Az Úr betölt szeretetével, nagy lelki családdal ajándékozott meg, velem van, s amit az Ő jelenlétének gazdagsága, az Ő áldása jelent, azt semmivel nem lehet összehasonlítani." Van-e ilyen élő Krisztus-hitünk?

Tudunk-e imádkozni, hogy igazi Krisztushívők közössége legyünk? Tudunk-e továbbra is imádkozni gyülekezetünkért?

Imádság: „Adj igaz hitet a te szent Fiadban...!" (225/7)

Ének: 130. zsoltár, 225., 234. dicséret