ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 5.sz.

Lekció: Luk. 1, 26-38

Textus: „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól." (I. Kor. 1, 3)

Egyszer egy papot bepanaszoltak a hívei a püspöknél, hogy nagyon unalmas a szentbeszédje, elalszanak a hívei... Hívatja a püspök a kollégát, s mondja néki, hogy én mindig egy szenzációs hírrel kezdem a misét, pl.: „Szeretek egy nőt... Egy csodálatos asszonyt... Ezt a csodaszép nőt úgy hívják, hogy Mária..." S elkezdek nekik Máriáról beszélni, s végig figyelnek - mondja a püspök, majd hozzáteszi, próbáld ki te is! Jól van, hazamegy a pap, s legközelebb így kezdi a misét: „Kedves Híveim! A püspök Atya szeret egy nőt... Egy csodaszép asszonyt... A nevét már elfelejtettem..."

Minden istentisztelet -amelyről hallottuk 2 hete, hogy találkozás az élő Jézus Krisztussal, egyben párbeszéd az élő Isten és a gyülekezet között - az apostoli köszöntés szenzációs hírével kezdődik! A kegyelmes Isten felénk fordul és ránk köszön! Ahogy az angyalon keresztül köszöntötte Máriát is: „Üdvözlégy kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"

Igen, az apostoli köszöntés, „a kegyelem néktek és békesség", mellyel kezdődik az új liturgia (1985) szerint a református istentisztelet, már önmagában evangélium a kegyelmes Istenről! Egyrészt azért mert Ő előre köszön annak ellenére, hogy „Ő van magasabb rangban", ezért nekünk kellene... Ő mégis felrúgva az etikettet, megszólít minket! A mindenek Ura, bennünket, bűnös embereket...! Másrészt itt Ő van otthon, s nekünk, mint vendégeknek kellene először köszönni, de Ő e tekintetben is megelőz minket...!

Mielőtt tovább vennénk, hogy még milyen örömhírek vannak az apostoli köszöntésben, két „hibára" hadd hívjam fel a figyelmet

Az egyiket a lelkészek követik el, mikor így kezdik: „Kegyelem nékünk..." Ilyenkor a lelkész a gyülekezet nevében szól, holott Pál leveleiben is „Kegyelem néktek..." szerepel, hiszen a lelkész, vagy az apostol ilyenkor az Isten nevében szólítja meg a híveket.

A másikat a gyülekezet, amikor nem válaszol a köszöntésre... Pedig legalább annyit mondhatnánk, hogy „Ámen!"

Az Isten ránk köszön és kegyelmet hirdet! - ez a következő jó hír. Kegyelmet, mindenkinek!

Persze, nem olyan általános amnesztiát, mint amelyet tavaly januárban hirdetett meg Vacláv Klaus cseh államfő, az önálló Cseh Köztársaság megalakulásának 20. évfordulója alkalmából, amikor is több mint 100 000 embernek engedték el börtönbüntetését, közük súlyos korrupciós vádakkal gyanúsított bűnözőknek is, nagy belpolitikai és nemzetközi tiltakozást kiváltva ezzel...

Isten nem ilyen olcsó és nem ilyen következményekkel járó kegyelmet hirdet: Fiának, Jézus Krisztusnak életébe került, hogy mindenki, aki őszinte bűnbánattal megragadja Istennek ezt a csodálatos, mentő szeretetét, annak Ő örök életet adjon!

Az Isten ránk köszön, hogy Jézus békéjét adja nékünk! Hogy mondja Jézus? „Békességet hagyok néktek: Az én békességemet adom néktek, de nem úgy adom néktek, amint a világ adja..." (Jn. 14, 27) Ez nem olyan világi békesség-kívánás, mint a „bort, búzát, békességet..." Sokkal inkább az, amiről Reményik Sándor ír Békesség Istentől című versében:

„Reggel mondd, délben mondd és este mondd

A Feltámadott első szép szavát

És ragyogóbb lesz a reggeled

És csillaghímesebb az éjszakád.

És békességesebb az éjszakád

Békesség Istentől.""

Meghalljuk-e a szenzációs hírt az istentisztelet kezdetén? Azt, hogy maga az élő Isten köszön ránk és vállal velünk közösséget, hogy meghirdeti kegyelmét, s adja nékünk Jézus békességét!

Imádság:Isten kegyelmének és békéjének megtapasztalásáért!

Ének: 19. zsoltár, 258., 466. és 470. dicséret