ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/39.sz.

Lekció: I.János 2, 12- 29

Textus: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.(...) Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. (...) Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában." (15., 22., 24.v)

Ez az év a választások éve (parlamenti, eu, ma önkormányzati, okt.-nov.: egyházi választások). Túl ezeken, a keresztyén ember minden vasárnap, sőt, minden nap választ: Krisztus vagy... ? Itt álljunk meg egy kicsit: a felolvasott igeszakasz, s kiemelt igéink alapján nézzük meg, hogy még kinek / minek a neve kerülhet a képzeletbeli szavazólapra, aki (ami) iránt kifejezhetjük elkötelezettségünket (vagy éppen el nem kötelezettségünket)...?

1, A világ (kozmosz)... Egészen pontosan, a világ szeretete! Nagy, komoly kihívója Krisztusnak! Tudom, sokakban megfogalmazódik, hogy ez a fajta szembeállítás a dolgok-viszonyok mérhetetlen leegyszerűsítése, mégis, azt gondolom, szükség van erre a jánosi, dualista világszemléletre -épp világunk átláthatatlansága és bonyolultsága miatt...

A világ alatt itt János nem egyszerűen a bűnös világot, nem is a teremtett világot érti (mint ahogy Áprily L. „A csavargó a halálra gondol" c. versében vitába száll a Jézust félreértő pappal: „Ez világot szívedben megutáljad és úgy menj ki belőle meztelen..."), hanem a világ kívánságokon alapuló természetét, lelkületét, egyfajta magatartástípust, amely szemben áll Isten szeretetével!

Sokszor eszembe jut Paul Tillich, a XX.sz. egyik legnagyobb német teológusa, aki arra, hogy mit jelent ma protestánsnak lenni, azt felelte: tiltakozni minden ellen, ami abszolutumnak mutatja magát ( gondolhatunk reklámok által istenített termékektől, a média „vallásos" nyelvhasználatán keresztül a politikai ígéretekig...)

2, Antikrisztus(ok)... Jánosnál nem valamiféle „ellen-megváltót" kell érteni rajta, hanem tévtanítások terjesztőit, mint megfoghatatlan, személytelen erők... Nemcsak ezért nehéz ellenük harcolni, hanem azért is, mert „közülünk indultak el..."(19.v.) Viszont könnyen megkülönböztethetők: tagadják, hogy Jézus a Krisztus! (22.v.) Akik a testet öltött, szenvedő, értünk keresztre feszített Krisztussal nem tudnak mit kezdeni, mert az igazolná bűnös, megváltásra szoruló lényüket, s kizárná kiváltságos, „bennfentes" helyzetüket! Akik kenetteljesek, nagy szavakkal sokakat megtévesztenek! Napjainkban én két ilyen jelenséget látok: 1, Amikor alapjában véve világi emberek Krisztust szeretet-eszmévé degradálják (az etika, erkölcstan ugyanaz, mint a keresztyén hit-és erkölcstan, ugyanarról beszélünk...- mondta egy iskolaigazgató...) 2, Politikai messianizmus: „...vallásos hevületű várakozás, amely jólétet, szellemi-erkölcsi újjászületést vár egy politikai változástól vagy vezetőtől. Ezek a reménységek a világi és az egyházi hatalom szövetségére épülnek, s az egyház lelki-szellemi tőkéjét használja fel abban, hogy a jó és a gonosz szétválasztásával az utóbbit legyőzze..." (Vankó Zsuzsa)

3, Jézus Krisztus! Akiben egyedül megjelent Isten földig hajló, bűnt (az én bűnömet is) megbocsátó szeretete! Aki nem misztikus, ellenőrizhetetlen megtapasztalások, hanem az apostoli tanítások, az evangélium (kenet! - 27.v.) révén van jelen köztünk, s aki a megmaradásunk záloga: „Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában." (24.v.) Igen, ezért fontos, hogy minden vasárnap Isten igéjét, Jézus Krisztust hallgassuk! Őt nem lehet kisajátítani sem: sem neoprotestáns rajongók, sem az egyházszervezet tisztségviselői -automatikusan- nem birtokolhatják Krisztust, Ő a Szentlélek által mindenkié!

Hogy állunk Vele? Döntöttünk-e már mellette? Minden vasárnap és minden áldott nap te hová teszed azt a bizonyos X-et, a voksodat? A világ mellé? Az antikrisztusok mellé? Válasszuk Jézus Krisztust!

Imádság: A veszprémi gyülekezetért, megválasztott képviselőkért!

Ének: 66.zsoltár, 200. és 261. dicséretek