Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Kóhelet 10.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/10.sz.

Lekció: Préd. 6

Textus: „Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban!" (Préd. 6, 6)

 

A Prédikátor nem jós volt, hanem bölcs... Azaz, amikor papírra vetette ezt az igét, benne a kétezer évvel, nem tudhatta, hogy éppen ennyi év telik el Jézus Krisztus születésétől napjainkig. Mégis, ezt  úgy is értelmezhetjük, hogy akár végigélhettük volna a Jézus óta eltelt 2000 éves emberi történelmet, s vajon valahol, valamikor megtaláltuk volna-e életünk értelmét, tudtunk volna-e gyönyörködni a jóban...?

Most, egy kicsit Madách: Az ember tragédiája mintájára, csak visszafelé, üljünk bele egy időgépbe, nézzük meg, melyik korban mire számíthattunk volna?

Többségünk a szocilaista-kommunista rendszerben született bele, amely - a liberalizmushoz hasonlóan - a „szabadság, egyenlőség, testvériség" - jelszavakat tűzte zászlajára, csak a szabadságot közösségi értelemben, azaz az egyén szabadsága nem kerülhet szemben a közösségével. A termelési eszközök köztulajdonba vételével megszűnik a tőkének a munka feletti uralma, s így a munka felszabadításával lehetővé válik a szükségletek teljes kielégítése... Ideológiáját tekintve az emberben hisz, nem Istenben, az anyagban, s nem a lelkiekben... Még ha sokan visszasírják is, a történelem mondott felette ítéletet... Itt nem kell a fantáziánkra hagyatkozni, tudjuk, ki mit kapott, hogyan boldogult benne, kinek volt jó, és kinek nem...

Születhettünk volna a XVIII.sz.-ban, a felvilágosodás, racionalizmus korszakában. Amikor „az ember kilábal a maga okozta kiskorúságból" (Kannt), az emberi értelem mindenhatóságára bízza magát, s vakon hisz abban, hogy a valóság a gondolkodás tiszta elveiből megismerhető...

Talán izgalmasabb lett volna a XV.-XVI. sz.-ban, a reneszánsz korában meglátni a napvilágot... Amikor kitágul a világ, s középpontba kerül az EMBER...! (Humaniznus) Kopernikusz rájön, hogy nem a Föld a világmindenség középpontja, Kolombusz és társai elindulnak hajóikkal, hogy felfedezzék a világot, Gutenberg a könyvnyomtatással új szellemi birodalmat hoz létre, Luther és a reformátorok a hívekhez és az Istenhez találnak régi-új utat, a pénzgazdaság, a kereskedelem fejlődésével megjelenik az öntudatos polgárság, s egyáltalán, a kor eszményképe, a minden téren képzett ember, a homo universalis...

Megtaláltuk volna boldogulásunkat?

Menjünk vissza még jobban a középkorba, mondjuk a X.-XI.sz.-ba, nemzeti létünk megszületése idejére! Vajon boldogított volna-e bennünket az a tudat és az a változás, hogy végre van egy hazánk, ahol letelepedhetünk, élhetünk, dolgozhatunk, ennek az országnak vannak törvényei, rendje, királya, s beletartozhatunk a keresztyén nemzetek nagy családjába, ahol a pápa, a papok és a templomtornyok mutatják számunkra életünk útjait...?

És ha kétezer éve, Jézus idejében éltünk volna? Ha személyesen hallottuk volna tanításait, pl. a Hegyi beszédet...? Ha láttuk volna, ahogy meggyógyítja egy béna társunkat, vagy megszállott gyermekünket...? Ha saját szemünkkel győződhetünk meg arról, mit tesz egy Zákeussal...? Ha látjuk, ahogy viszi a keresztet, s ha beletehetjük ujjainkat átszögezett kezeibe...? Az Ő jósága, szeretete boldoggá tett volna bennünket...?

„Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban!" Igen, végigélhetjük a kétezer évet (sőt, előtte és utána is...) Jézustól napjainkig, mint ahogy sűrítve benne is vannak élet-adottságainkban mindazok a javak, eszmék és értékek, melyeket megemlítettünk, s ott van köztük Jézus! Én hiszem, hogy nem kell hozzá kétezer év, vagy akárcsak hosszú évek, évtizedek, hanem elég egy pillanat, hogy bennünket is megragadjon, megmentsen, s meglássuk Benne életünk értelmét és Isten szeretetét!

Imádság: Tavaszért, új erőért, új életért...

Ének: 33. zsoltár, 275., 294. dicséret

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 38, összesen: 643271

  • 2025. október 23., csütörtök

    A jobbára halk szavú költő szinte kiált a bűn és a gyász felett; a halál árnyékában pedig hangot ad félelmének, megtört hitének is.
  • 2025. október 22., szerda

    Egy dunamelléki református lelkész fia, akit vélhetőleg egy szovjet katona lőtt fejbe 1956-ban. Ismerjék meg Okos Pál eddig fel nem dolgozott történet...
  • 2025. október 21., kedd

    Hálaadó istentiszteleten ünnepelték a váchartyáni reformátusok templomuk 240 éves fennállását.
  • 2025. október 19., vasárnap

    Megjelent Visky András friss regénye, az Illegalisták. Újabb lehetőség, hogy gyógyuljon a közösségi emlékezetünk. Légszomjregény. Visky Andrással besz...
  • 2025. október 17., péntek

    A szegénység elleni küzdelem világnapján, október 17-én indítja el hatodszor a Magyar Református Szeretetszolgálat a Karácsonyi álom programot.
  • 2025. október 16., csütörtök

    Templom, istálló, iskola – hogyan kapcsolódnak egymáshoz? Erre kerestük a választ Dunavecsén, ahol lóasszisztált fejlesztés indult idén szeptemberben ...
  • 2025. október 16., csütörtök

    Egy képzés, ahol a támogató közösség megtapasztalása legalább annyira fontos, mint a tanultak – mondták gyülekezetplántáló lelkipásztorok a City to Ci...
  • 2025. október 15., szerda

    November 10-ig várja a jelentkezéseket a Dunamelléki Református Egyházkerület Beruházási Főigazgatósága.
  • 2025. október 15., szerda

    A Református Pedagógiai Intézet október 11-én, szombaton tartotta Országos Katechetikai Konferenciáját a Ráday Házban.
  • 2025. október 14., kedd

    Református egyetemi misszió indult Pécsen október 1-jén. Az alapokat már a tavalyi évben letették, de teljes állásban most áll szolgálatba Szabó Leven...