Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Istentisztelet 15.

 

ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 15.sz.

Lekció: Zsolt. 115, 12-18

Textus: „Gondol ránk az Úr, meg fog áldani. Megáldja Izráel házát, megáldja Áron házát." (Zsolt. 115, 12)

 

A himnuszt „celldömölki specialitásként" minden vasárnap énekeljük (egyébként az új liturgia a három sátoros ünnepen, valamint ó - és újévkor írja elő), s bár voltak fenntartásaim (elcsépelődik...), de végül is örülök, hogy ez így van. Úgy fogom fel, hogy ilyenkor hazámért, nemzetemért imádkozom! Ma pedig erről szól az igehirdetés, annál is inkább, mert ma van a választás napja, így időszerű a himnuszról, mint énekről, mint imádságról és mint áldásról, s egyáltalán, nemzetünk (bal)sorsáról (?), jövőjéről hallgatni Isten szavát, üzenetét!

Mint ének, himnuszunk állami jelkép, 2012 jan.1. óta az Alaptörvény preambuluma így kezdődik: „Isten áldd meg a magyart..." Szövegét Kölcsey írta 1823-ban, dallamát 1844-ban szerezte Erkel Ferenc. Előtte a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony anyánk volt, nekünk reformátusoknak a 90.zsoltár, időnként a Rákóczi-induló és az osztrák császári himnusz... Hála Istennek Illyés Gyula és Kodály nem teljesítette Rákosi kérését, hogy írjanak egy szocialista himnuszt (az anekdota szerint...), s most már talán az internacionálé sem jelent konkurenciát... Mindenesetre lehet szégyellni, nem szeretni (mert búskomor, lehangoló), nem énekelni, de lehet úgy is énekelni, hogy közben végigfut hátunkon a hideg... S lehet úgy is, hogy közben imádkozunk!

Mint imádság, van benne Istennek mondott hálaadás, bűnvallás és kérés. Ha elolvassuk a 2.és a 3. verset, láthatjuk, hogy a költő Istennek köszöni meg ezt a szép hazát, a dicső múltat, az ország szépségét és gazdagságát. Sőt, amikor arról beszél, hogy „Értünk Kúnság mezein ért kalászt lengettél, Tokaj szőlő vesszein nektárt csepegtettél...", akkor -úgy gondolom - a református Kölcsey gondolhatott az úrvacsora jegyeire, a kenyérre és a borra, mint Jézus Krisztus értünk megtöretett testére és értünk kiontott vérére is! Ha a 4-5. versszakokat vesszük szemügyre, akkor szintén egy bibliai gondolatot találunk: azt, hogy bűneink miatt kaptuk büntetésképpen a tatártól, majd „töröktől rabigát..." A kérések közül csak egyet emelnék most ki: „nyújtsd feléje védő kart..!" Igen, ma is szükségünk van Isten védelmére, hiszen ma is vannak ellenségek, bár talán nem „a tankok, hanem a bankok" veszélyeztetnek, s nem annyira másoktól, hanem magunktól kell megvédeni nemzetünket...

Tudunk-e ma is hálát adni, ha látjuk, hogy épül-szépül az ország, vagy csak nyavalygunk és acsarkodunk...? Meg tudjuk-e vallani ma is nemzeti bűneinket (pesszimizmus, széthúzás stb.)? S tudjuk-e Isten segítségét, védelmét kérni hazánkra, nemzetünkre?

Mint áldást is felfoghatjuk himnuszunkat, a zsoltáros Izráel népére („Megáldja Izráel házát..."), mi magyar nemzetünkre kérünk áldást! Ezzel megvalljuk, hogy úgy tekintünk Rá, mint a teremtett világ és a történelem Urára és Istenére, mint hatalmas és élő Istenre (egy lelkész, kezében egy párt szórólapjával egyszer azt mondta: nézzék, ők Isten nevét kis betűvel írták, tehát nem élő személyként tekintenek rá, ezért nem érdemes rájuk szavazni...), s Tőle várunk boldog jövendőt! Egyébként a szórólapok, kiadványok képei is beszédesek, sok mindent elárulnak a képviselt értékekről: az egyik a jelöltet terített asztalok mellett mutatják, a másik az ő favoritját pedig a Ság hegy tetején állva ábrázolja, háttérben a várossal, a templommal!

A hívő, keresztyén magyar ember elmegy szavazni, mert így fejezheti ki nemzete iránti törődését, felelősségét, viszont tudja, hogy igazából nem az én szavazatom, választásom számít, nem ez határozza meg végső soron a jövőt, hanem az, hogy az Isten - Krisztus Jézusban- bennünket választott, Neki mi vagyunk a legfontosabbak, -s nemcsak a kampány idejére...-, mi, bűnös emberek! Ezért mi minden vasárnap Néki énekelünk, Hozzá imádkozunk, Tőle várjuk az áldást: „Isten áldd meg a magyart...!"

Ének: 62. és 134. zsoltár, 235. dicséret

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 30, összesen: 601464

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.