Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2014 december 21.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/51.sz.

Lekció: Zsolt. 2

Textus: „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. Feltűnt egy másik jel is az égen: íme egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém; farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét. Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott Istenhez, az ő trónusához, az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig." (Jel. 12, 1-7)

 

Ma, advent 4. vasárnapján a Jelenések könyvéből egy olyan igeszakaszt, látomást, képet hoztam, amelyben összeér advent (várandós asszony) és karácsony („...fiúgyermeket szült."). Sőt, ezeken kívül gyakorlatilag a teljes Szentírás tartalma, mondanivalója belesűrűsödik, a teljesség igénye nélkül: teremtés, gondviselés, passió, satanológia, ekkléziológia, mennybemenetel, Krisztus uralma stb. Hihetetlen ellentétek, erők feszülnek egymásnak: ég - föld, sárkány - asszony (= egyház), sárkány - gyermek (=Jézus), egy gyermek kezében a vasvessző (= világhatalom) vagy éppen a mennyi, kozmikus, dicsőséges egyház (1.v.) és a kiszolgáltatott, pusztában bujdosó Isten-nép (6.v.), mely keretbe is foglalja a képet. Ezt a mitológikus világképet, amelynek lényege a jó és a rossz küzdelme, szerepe, hogy leegyszerűsíti számunkra ezt az átláthatatlanul, kaotikus és bonyolult világot, segítve a lényegre koncentrálást, s amely ezt a posztmodern világot is elárasztja, gondoljunk a filmekre, játékokra, reklámokra.

Ez a mitológikus gyökerű ige egy modern tudományos képet juttat eszembe, a(z) (atom)fizika területéről a magreakciót, ill. annak egy típusát, a maghasadás jelenségét, melynek lényege, hogy két atommag ütközéséből egy más atommagot kapunk, s ennek következtében hihetetlen energia szabadul fel, egyrészt elektromágneses sugárzás, másrészt a hasadványok mozgási energiájának formájában! Igen, (ki)sugárzás és mozgás, (láncre)akció... Vajon Isten és a Sátán (Jó és Rossz) kozmikus küzdelme milyen energiákat szabadítanak fel bennünk, pusztító vagy gyógyító  sugárzást, (atom)bombákat dobálunk vagy a szeretet energiáit termeljük lelki atomerőműveinkben...?

Milyenek vagyunk? Milyen a kisugárzásunk? Ha ránk néznek, mit váltunk ki az emberekből? Tegnap az egyik presbiterasszony mutat nekem egy újságképet egy misszionáriusról... Látszik rajta, hogy keresztyén, hogy nem kényszerből csinálja azt, amit tesz...-állapítottuk meg, pusztán egy kép alapján... Egyszer az egyik „kritikusom" azt mondta, hogy „Tamás, amikor istentisztelet végén áldasz, akkor ne úgy állj ott, mint egy határ szerencsétlenség, hanem, mint aki Isten erejét és áldását sugározza, adja tovább felénk...!" Talán mindannyian ismerünk olyan „csupa-mosoly embereket", akikkel találkozva mi is feltöltődünk pozitív gondolatokkal, örömmel, jókedvvel...! Imádkozzunk, hogy mi is lehessünk olyan emberek, akik Krisztus hatalmát és szeretetét sugározzák környezetükre!

Mit teszünk? Krisztus győzelme mire indít bennünket? Az Ő példája, szeretete beindítja-e bennünk a szeretet lelki láncreakcióját? Tudjuk, hogy az atomenergia termelés alapjául szolgáló nukleáris láncreakció lényege, hogy a maghasadás során felszabaduló neutronok újabb és újabb maghasadást váltanak ki... Olvastam egy cikket, hogy Egyiptomban az iszlám fanatikusok és a kopt keresztyének harcát néhány igazi keresztyén úgy próbálja megállítani, hogy közös zászló (kereszt és félhold) alatt szerveznek békemenetet... Abba fektetnek energiát, hogy meggyőzzék pl. muzulmán munkatársaikat, hogy gyertek ti is...!

Hallottak az un. „pillangó effektusról" (E. Lorenz, 1963)? Eszerint  kaotikus rendszerekben ha pl. Amazóniában egy pillangó, addigi szokását megváltoztatva 2 helyett 3-at csap a szárnyával, ez a folyamat -láncreakció- képes mondjuk Texasban akár tornádót is eredményezni... Tudunk-e - már csak emiatt is -a szeretetbe még több energiát befektetni?

Imádkozzunk krisztusi kisugárzásért és szeretet(re)akciókért...!

Ének: 196., 305. és 463. dicséretek

 

 

 

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 33, összesen: 601467

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.