Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2014. december 7.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/50.sz.

Lekció: Jel. 3, 14-22

Textus: „...tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed és láss." (18.v.)

 

Pénteken látogatni mentünk a kórházba, a hátsó épületbe, az „elfekvőbe", s ahogy bepillantottam a kórtermek nyitott ajtajain és megláttam a sok szegény, elhagyatott, magányos, beteg, többségében idős embert, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha nekem kellene itt feküdnöm...? Aztán arra is gondoltam, hogy hol vannak a jómódú, gazdag, társadalmilag megbecsült, fiatalabb betegek, ők mennyire nem illenek bele ebbe a lehangoló kórházi miliőbe...

A Jelenések könyvében található hét levél címzettjei közül az utolsó, a laodíceai gyülekezet sem gondolta volna, hogy Jézus úgy tekint rájuk, mint egy betegre (sőt:„...nyomorult, szánalmas,  szegény, vak és mezítelen..." -17.v.), hiszen Laodícea bankjairól híres, gazdag, nyüzsgő forgalmas kereskedelmi központja volt Fríginak, ráadásul orvosi iskoláját és gyógyvizeit is messze földön ismerték... Nem illik az elfekvő osztályra...

Feküdhetne tovább önteltségében, közönyében, abban a meggyőződésében, hogy minden rendben van, mindenem megvan, egészséges vagyok... Ringathatná tovább magát a boldogság illúziójába, ám Valaki ezt nem akarja... Valaki szeretné felrázni, meggyógyítani... Mert ez a Valaki, Jézus, őt nagyon szereti... Igen, téged is, Kedves Celldömölki Gyülekezet, Téged is, Kedves László, Károly, Judit, Zsuzsa... Jézus Hozzád jött látogatóba, s hozott magával néhány dolgot, Neked...!

„Tűzben izzított aranyat...", azaz hitet! Ne gondold azt, hogyha megvan a biztos egzisztenciád, nyugdíjad, fizetésed, bankkártyád, kárpótlási jegyed, értékpapírod, lakásod, kis földed, erdőd, akkor mindened megvan... Nem ezekkel van baj önmagukban, hanem azzal, hogy könnyen az élő Isten helyébe lépnek, s ezekre építesz, ezekben bízol, ezek nyugtatnak meg és -sajnos- ezek altatnak, ezek ringatnak el... Abban a hamis hitben, hogy a magad ura vagy, s nincs szükséged Istenre, s az Ő megtestesült szeretetére, Jézusra... Ő ott áll kórtermed ajtajában, s igazi, élő, izzó, kipróbált hitet kínál Neked... „...hogy meggazdagodj!"

És hoz neked „fehér ruhát", üdvösséget! Adventben azon is el kell gondolkodnunk, hogy mint gyülekezet mi a mi legfőbb gazdagságunk, értékünk? Kiegyensúlyozott anyagi helyzetünk? Hogy rendben vannak épületeink? Hogy van társadalmi presztizsünk, támogatottságunk, tekintélyünk? Mintha elfeledkeznénk arról, hogy mindenünk ami van, amit fel tudunk mutatni (világos, felújított templom, irigyelt multifunkciós gyülekezeti ház stb.), az Istennel való közösséget kell hogy szolgálja. Különben mezítelenek, elveszettek, elkárhozók, örökre Isten nélküliek vagyunk...igen, mi, mint református gyülekezet, értjük...? Krisztus vére által megtisztított fehér ruha nélkül nem  mehetünk be a királyi menyegzőbe! (Mt. 22, 12)

S ad neked „gyógyító írt", helyes látást, önértékelést, az igaz értékek felfedezését! Katonaidőm egy részét a győri katonai kórházban töltöttem segédápolóként, s feladataink közé tartozott az alkalmi takarítás is. Egyszer megyek a folyosón, kezemben vödörrel, felmosó fával, mikor megszólít egy néni: „Doktor úr, javult már a látásom...?"

Ha egzisztenciánk, jólétünk, komfortunk zálogának a földi, anyagi dolgokat, az aranyat látjuk az élő Istenben vetett szenvedélyes, izzó hit helyett, akkor nem... Ha úgy látod, hogy elég önmagad, szeretteid társasága, környezeted megbecsülése, ez a nyüzsgő világ, „globális falu", s igazából nincs szükséged az Istennel való teljes, felemelő és örök közösségre, akkor nem... Ha azt gondolod, hogy egészséges vagy, tisztán látsz, van egy szilárd és helyes értékrended, s nem kell neked semmiféle csodakenőcs (kollyrion), akkor nem...

De Jézus itt van... Meglátogat... Kínál neked lángoló hitet, örök barátságot, tiszta látást... Hozta önmagát... Szeret téged...  Fogadd el Orvosodnak, Uradnak, Megváltódnak! Ezért imádkozzunk!

Ének: 304, 465, 466. dicséretek

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 29, összesen: 601463

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.