Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2014 július 20.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/33.sz.

Lekció: Zsid. 6

Textus: „Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, törekedjünk a tökéletességre. (...) Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, (...) de elestek: azok ismét megújuljanak és megtérjenek. (...) Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék a ti cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az Ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok." (Zsid. 6 válogatott versek)

Az egykor a legjobbnak tartott európai blues-énekes, Deák Bill Gyula az egyik koncertjén, amelyen alig 50-60 fős hallgatóság jött csak össze, mikor szembesült a gyér érdeklődéssel először zavartan nézett néhány pillanatig, majd mosolyogva ezt mondta: „Nem baj, fiúk, a blues keveseknek szól..."

A most felolvasott ige, ill. ez az igehirdetés is a „keveseknek" fog szólni: azoknak, akik most, az uborkaszezonnak számító nyári időszak végén is itt vannak, akik mindig itt vannak, a gyülekezet 20-25 fős magjának, akik a gyülekezeti szolgálatban is a legaktívabbak. Isten igéje őket szeretné most elsősorban elkötelezettségükben erősíteni, tovább bátorítani.

Először is arra buzdít benneteket, hogy legyetek készek továbbra is mindig többet és többet tanulni Isten igéjéből, ne elégedjetek meg az „elemi tanításokkal" (az ige 6 ilyen tanítást nevez meg), törekedjetek a tökéletességre!

Igen, nem elég az, amit régi hittanórákon, kátéórákon megtanultunk, a hívő keresztyén embernek minden vasárnap ott a helye „Isten iskolájában", sőt, a naponkénti elcsendesedésben, igeolvasásban minden nap kaphat Istentől neki szóló, aktuális igei tanítást. Így lehetünk lelkileg is egyre érettebbek, nagykorúbbak, teljesebbek, tökéletesebbek (a „teleios" ezeket jelenti) (Mt. 5, 48!), igen, erről nem mondhatunk le, mint azok a berber kézművesek, akik szándékosan tesznek valamilyen hibát mondjuk egy szőnyegbe, mondván, hogy csak Allah tökéletes...

Ennek az érettségnek, tökéletességre törekvésnek aztán nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban, az erkölcsök terén is meg kell mutatkoznia. Isten igéje arra is figyelmeztet, hogy ne éljünk vissza szeretetével, ne kalkuláljuk bele eleve, szándékosan a bukást, az elesést az életünkbe, arra számítva, hogy majd újra megtérhetünk... Ne tekintsünk úgy hívő életünkre, mint a sportolók, hogy elég a végén állva maradni és nyerni... És ne tekintsünk úgy Istenre, hogy „úgyis megbocsát, az a mestersége..." (H. Heine)

Mik a jelei, mi mutatja, hogy jó úton, a lelki tökéletesedés útján vagytok? A hűséges, szeretetteljes gyülekezeti (ezt jelenti igénkben szolgálni a szenteknek) szolgálat. Amit eddig is csináltál, amikor nyírtad a füvet, főzted vasárnap reggelenként a kávét, kapáltad a gazt, festetted a kerítést, mostad az ablakot, osztottad az újságot, vitted az ÜZENET-et, hívogattad az „elveszett bárányokat" stb... És csináltad akkor is, ha másnak fel se tűnt, ha a lelkész is elfelejtette megköszönni, önzetlenül, jutalom nélkül... Ahogy a református diakonisszák jelmondatában áll: Jutalmam, hogy tehetem... Vagy ahogy éveken keresztül olvashattam Jézus szavát édesapám irodájában egy fali táblán: „ Ha valaki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya." (Jn. 12, 26)

Igen, szolgálni szeretettel, hűséggel. Higgyétek el, amit eddig tettetek és majd tenni fogtok  -ahogy igénkben is hallottátok- arról nem feledkezik meg az Isten! Meg fogjátok kapni az üdvösség jutalmát: „Rólatok azonban, szeretteim jobbat gondolunk, ami üdvösséggel jár..." (9.v.) - hallottuk az igét! Addig is erősödjetek meg ebben a meggyőződésben, tartsatok ki, „amíg a reménység be nem teljesedik...!"  (11.v.) Múlt vasárnap „tengerre szálltunk", de mára is jut egy „tengeri" hasonlat: a reménységet „lelkünknek biztos és erős horgonyának" (19.v.) nevezi az ige, amely Krisztus főpapi, megváltó munkáján, szeretetén alapszik.

Isten igéje most nektek szólt, a magnak, a keveseknek... Az Ő szeretete kísérje révbe, horgonyoztassa le életeteket a sok tanulás, igehallgatás, -olvasás után, a folyamatos erkölcsi készenlétet, helytállást követően és elvégezve alázatos, állhatatos gyülekezeti szolgálataitokat!

Imádság: A gyülekezet szolgáló közösségéért

Ének: 96.zsoltár, 265. és 455. dicséretek

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 32, összesen: 536178

  • 2024. augusztus 22., csütörtök

    Vajon megújulnak-e az iskolák kötelező és ajánlott olvasmánylistái? Személyes kedvencünk a kétkötetes ifjúsági regény, a Gömb. Kortárs. Református. Hi...
  • 2024. augusztus 21., szerda

    Mitől él az Ige? Sorozatunkban személyes válaszokat keresünk a nehezen megfogható kérdésre. Horváth Ádám és Bartha Hajnal fiatal, kisgyermekes házaspá...
  • 2024. augusztus 20., kedd

    John Stott életútja számtalan tanulságot hordoz számunkra arról, hogyan tartsunk ki a szolgálat mellett egy életen át.
  • 2024. augusztus 19., hétfő

    Mi kálvinisták nem szeretjük, ha megmondják nekünk, hogy mikor és mit ünnepeljünk. Valahogy hozzátartozik mindez az identitásunkhoz.
  • 2024. augusztus 18., vasárnap

    Lelkész vagyok, a feleségem is az. Közös pályánk elején aprófalvakban, Baranyában, az Ormánságban szolgáltunk. A statisztika szerint évről évre csökke...
  • 2024. augusztus 17., szombat

    Újra benépesült a szaporcai református templom és udvara.
  • 2024. augusztus 14., szerda

    A lajosmizsei református gyülekezet és a templom melletti madárbarát bibliakert növekedése ugyanarról a Gondviselésről tesz tanúbizonyságot – vallja a...
  • 2024. augusztus 13., kedd

    Mitől él az Ige? Sorozatunkban személyes válaszokat keresünk a nehezen megfogható kérdésre. Ezúttal Irlandáné Nagy Gabriella, hatgyermekes édesanya vá...
  • 2024. augusztus 12., hétfő

    Pintér Brigitta sosem készült papnénak – mégis ízesíti nem csak a férje, hanem a csömöri gyülekezet életét is. A nyári melegben a papné kamrapol...
  • 2024. augusztus 10., szombat

    A versenypálya mint keresztyén életünk metaforája