Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2015. augusztus 30.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/38.v.

Lekció: János ev. 12, 34-50

Textus: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban aki elküldött engem ; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben." (12, 44-46)

 

Csodálatos napokat töltöttünk Erdélyben, rengeteg élményben, látnivalóban és szeretetben volt részünk... S most újra itthon vagyunk, a valóságban... Vége a nyárnak, itt az ősz, az elmúlás... Jövő héten kezdődik az iskola, az iskolás gyermekek családjainál folytatódik a taposómalom, a hajsza a pénzért, a megélhetésért, a stressz... S egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek menekültügyben is: pénteken 71 menekült holttestére leltek egy magyar rendszámú furgonban Ausztriában...

Sokan mondják, hogy mindazt, ami bennünk, körülöttünk, a világban zajlik, csak hittel lehet elviselni, túlélni... Igen ám, de milyen hitről beszélünk? Milyen az a hit, melyben valóban emberfölötti erő van, boldogságot ad és célhoz vezet? Egyáltalán, mit jelent - számunkra a legfontosabb „szaktekintély", Jézus szavai alapján - hinni? Nézzük, mit mond el nekünk a hit titkáról?

Hinni = Világosságban járni! Fény nélkül nincs élet! Sem fizikai-, sem szellemi-, (Passuth László írja egyik könyvében, hogy a II. világháborúban, a pesti lakosság a pincékben élt, de „ebben az alvilági létben is sóval kevert benzinnek táplált mécsesek mellett, szívósan, vakoskodva, de olvastak az emberek...!") sőt, lelki értelemben sem! Aki hitben jár, fényben jár, Jézus világosságában! S aki világosságban jár, az mindent világosan lát! Az életnek a sötét, árnyékos oldalait is. Akkor is, ha minden még szürke, homályos, bizonytalan. S a világ csillogása, ragyogása sem vakítja el. Mindent világosságban lát! Még a keresztyén Eu jövőjét is, akkor is, ha felelős egyházi vezetők is írnak-mondanak olykor olyanokat, hogy ebben a történelmi helyzetben „nincs megoldás, tragédia van, egy igazságtalan világ tragédiája..." Sőt, nemcsak az életben, hanem az elmúlásban, a halálban, a gyászban is látja a világ világosságát, Jézust!

Hinni = Elfogadni Isten ajándékát! A hitet nem mi szerezzük meg, nem is szüleink-nagyszüleink-lelkipásztoraink nevelik belénk, s nem is a körülöttünk lévő világ jelei tesznek hívővé! (Hogy a jelek önmagukban mit érnek, arra egy történelmi példa:  1521-ben 500 spanyol könnyedén meghódította a kétmilliós, erős Azték birodalmat, mert azok isteneik különböző jeleire figyeltek, s figyelmen kívül hagyták a stratégiai lehetőségeket...) Igénkben is arról olvashattunk, hogy Jézus „noha annyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne." (37.v.) Aztán egyszer csak -mintegy varázsütésre- olyan idők jönnek (reformáció, ébredés, rendszerváltás), amikor megnyílnak a szívek és a templomajtók... Mintha nem is rajtunk, hanem egyedül Istenen múlna a hit... Erről beszél Jézus is -idézve Ézsaiás prófétát- hogy ő nemcsak világosságot és látást ad, hanem megvakítja a szemeket és megkeményíti a szíveket...! - lám, ha úgy vesszük nem Kálvin találta ki a predestinációt, az eleve elrendelést... Hinni tehát azt (is) jelenti, hogy azt a maga teljes egészében Istentől kapjuk, Isten személyesen adja át nekünk az Ő Fiának a titkát! Csupán az a kérdés, elfogadjuk-e Isten ajándékát?

Hinni = Jézusban meglátni az Atyát! Ha többször is, figyelmesen is átolvassuk mai igeszakaszunkat, két, látszólag ellentétes következtetésre juthatunk: Isten Jézusban mutatja meg vagy éppen Benne rejti el Magát...! Gondoljuk csak végig mindkét lehetőséget! A lényeg: Istenhez Jézus a kulcs, Rajta fordul meg minden, Ő vezet az Atyához, vagy Ő választ el Tőle... Egy jelentéktelennek tűnő kulcs... Vagy éppen csavar...(Ismerik a marosvásárhelyi Bodor-kút legendáját, hogy a székely mester megsértődött, kivett egy csavart a zenélő kútból, azóta nem szólalt meg...) Vagy éppen búzaszem... -ahogy legutóbbi Istentiszteletünkön hallottuk!

Közelebb kerültünk-e a hit titkához?

Imádság: A hit világosságáért és ajándékáért!

Ének: 95. zsoltár, 205., 234., 479. dicséret

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 44, összesen: 601478

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.