Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2015 május 10.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2015/22.sz.

Lekció: János ev. 8, 1-11

Textus: „Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították és így szóltak Jézushoz: Mester (...) Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz? (...) Jézus pedig lehajolt és ujjával írt a földre. (...) Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." (...) Én sem ítéllek el téged, menj el és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (Jn. 8. vál. Versek)

Bolyki János újszövetséges professzornak van egy könyve: János evangéliuma a görög tragédiák tükrében. Mai igeszakaszunk  is egy drámai történet, drámai elemekkel: Van benne konfliktus, etikai dilemma, áldozat-motívum, per, „rendezői utasítások", kar (írástudók és farizeusok)... S persze van benne jelképes cselekmény, csúcspont (fordulópont) és katarzis...

Mielőtt ez utóbbiakat megnéznénk, nézzük, mennyire mai ez a történet: pl. a bulvárvilág ugyanerre a sémára működik. Valakit kipécéznek (=középre állítás),  megvesszük-elolvassuk az újságot (= ítélkezés, kövezés), tesszük mindezt azért, hogy a mi frusztrációnktól, negatívumainktól, belső mínuszainktól megszabaduljunk oly módon, hogy ezeket másokra visszük át, vetítjük ki... (projekció) Mi pedig tetszeleghetünk, ítélkezhetünk jóságunk, tisztaságunk tudatában... S ez így megy minden szinten, minden közösségben...

Jézus nem megy bele az élet kegyetlen (szín)játékába, ő a kegyelem drámáját írja! Igen, sokan próbálták megfejteni a titokzatos, jelképes (?) cselekményt: vajon mit írt a földre? Néhány magyarázat:

- „A tőled elpártolók nevét a porba írják..." (Jer. 17, 13)

- Mintha azt akarná kifejezni: ezek csak a törvény holt betűi, nem pedig a törvény lelke, a mentő szeretet...

- Jézus nem beszél, hanem ír: szó elszáll az írás marad, tehát ne az ítélkező szavak döntsenek...

- Ellenkezője: örök, kőbe vésett törvény helyett a porba ír, melyet elfúl a szél, holnapra eltaposnak, az élet oldja meg ezt a bonyolult helyzetet... Különben is, ki a hibás? Egy afrikai törzsnél a „félrelépéseknél" a férfiaknak kell fizetni a felszarvazottnak, ha meg 10-nél több eset volt, a nő egy marék homokot szórt a fejére (=annyi szeretőm volt, mint a porszem), de itt már a szülőket sújtotta az általános megvetés, hogy rosszul nevelték lányukat...

- Végül az én megoldásom: Jézus akár azt is írhatta a nőnek, hogy „szeretlek..." (nem úgy...) Hiszen ez a dráma végkicsengése...

S mi a fordulópont? „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ..." P.Tóth Béla „konstruktív kiút"-nak nevezi ezt a megoldást, mert nemcsak az asszonyt menti meg vele, hanem az ítélkezőknek is lehetőséget ad arra, hogy először ki-ki magával nézzen szembe, magát ítélje meg, s ha makulátlannak bizonyult, akkor „repül(het) a nehéz kő..." Hány házassági csörtét, családi háborút, közösségi (egyházi) puskaporos, feszült helyzetet meg lehetne előzni, ha ebből a jézusi alapállásból indulnánk ki... (Emlékszem Bonhoeffer egyik jó tanácsára a Szentek közössége c. könyvből: egyházra, gyülekezetre, gyülekezeti tagra -különösen is- rosszat soha ne mondjál... ) Egyébként minden úrvacsora is erre emlékeztet, hogy Krisztus előtt mindnyájan bűnösök vagyunk, középen állunk, ítélet alatt, halált érdemelve...

Végül a katarzis, a megtisztulás, a felmentő ítélet -miután Jézus az asszonyt szembesítette azzal, hogy vádlói megszégyenülve távoztak: „Én sem ítéllek el..." Pedig én egyedül megtehetném... De adok még egy esélyt... Szabad vagy...! Velem vagy...! (ekkor már nem egyedül állt az asszony az ítélkező szemek, s a majdnem repülő kövek kereszttűzében, hanem Jézussal! -9.v.) Csak ketten vagyunk...! Ne törődj velük...! Az én oltalmam alatt állsz...! „...menj el és mostantól fogva többé ne vétkezz...!"

Mások megítélése helyett tudunk-e magunkba nézni? El tudjuk-e fogadni, hogy csak Jézus ítélete számít? Meg tudjuk-e vallani imádságban, hogy „szelíd szemed Úr Jézus, elítél bár, lásd én megint, csak várom, hogy majd rám tekint szelíd szemed, Úr Jézus..." (465/4) Ének: 65. zsoltár, 223. és 465. dicséret

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 29, összesen: 601463

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.