Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2016. április 10.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2016/18.sz.

Lekció: János ev. 20, 24-29

Textus: „Tamás, a tizenkettő közül az egyik, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus. (...) Ő azt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét... nem hiszem. Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, Tamás is velük. (...) (Jézus) így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet ... és ne légy hitetlen, hanem hívő. Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek." (Jn. 20, vál. Versek)

 

Tamásról nem tudok elfogultság nélkül prédikálni... Ennek a történetnek köszönhetem nevemet, hiszen mikor 46 évvel ezelőtt, húsvét vasárnapján a napvilágra jöttem, édesapám róla prédikált... Mivel már volt (van) egy Péter nevű bátyám, mondta is apám egyik kollégája, hogy gyűlnek az ingatag apostolok, a tagadó Péter és a „hitetlen Tamás"... A mai igehirdetésnek az lenne az egyik célja, hogy lássuk, Tamás több volt, mint kételkedő tanítvány, keressük az ő pozitív vonásait, annál inkább is, mert nevének jelentése, iker, azt is magába foglalhatja, hogy mi is magunkra ismerhetünk Tamásban, lehet, kiderül, nagyon hasonlítunk rá...

Érdekesség, hogy jellemét, lelki arcvonásait először is abból a rejtélyből tudjuk megrajzolni, hogy miért nem volt a többiekkel? Mondhatjuk azt, hogy ő egyszerűen ilyen volt. A maga útját járta. Külön utas. Magának való. Eszembe jut egy barátunk, aki ha társaságban voltunk, egy véleményen, ő nem, ő mindig ellent mondott, ha együtt voltunk, ő mindig később jött vagy korábban ment, ha együtt kirándultunk valahová, ő már jött visszafelé... Közénk tartozott, de mégis más volt... Tamás is ilyen lehetett. Jézus elvesztését is máshogy akarta feldolgozni. Nem közösségben (kollektív gyászmunka), hanem magában... Van olyan vélemény is, hogy azért nem volt a félelmükben bezárkózó társakkal, mert ő nem félt... Szabadon járt-kelt. Bátor volt!

Aztán mondhatjuk Tamásra azt is - a pejoratív hitetlen, kételkedő jelző helyett - hogy őszinte, karakán ember volt! Ez megmutatkozott társaival szemben, mikor azt mondta nekik, hogy csak akkor hiszem nektek, hogy láttátok az Urat, ha én is személyesen meggyőződök róla. Mintha azt mondaná: én nem a ti látásotokból, hitetekből, tapasztalataiból akarok élni, hanem a magaméból! De Tamás őszintesége, Jézussal szemben, már előtte állva érte el a csúcspontját, amikor a személyesen hozzá lépő, neki a sebeit megmutató, őt magabiztossága, karakánsága miatt megszégyenítő Mesternek csak annyit tud mondani, bűnbánattal, őszintén, hogy „Én Uram és én Istenem!" Érzi, tudja, megvallja, hogy saját maga egója helyett egy lehetősége, útja , élete van, ez Jézus! S ő most mindenkinél jobban rászorul az Ő jelenlétére, szeretetére. Hogy írja Ady egyik legőszintébb istenes versében? „Hiszek hitetlenül Istenben, mert hinni akarok, mert sose volt úgy rászorulva sem élő, sem hallott.(...) Most minden-minden imává vált, most minden egy husáng, Mely veri szívem, testem, lelkem, mely kegyes szomjúság..." Milyen lehetett még az őszinte Tamás? Bűnvallása egyben hitvallássá lett: Az Atyában megtaláltam életem urát, irányítóját, a Fiúban pedig mindenek Istenét és Teremtőjét! „Én Uram és én Istenem!"

Végül nézzük meg, hogy milyenek lehetünk mi is, mai „iker-Tamások", amellett hogy igyekszünk a magunk útját járni, igyekszünk bátrak és őszinték lenni, nos, lehetünk boldogok is! Jézusnak ez a boldog mondása - boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek - már túl mutat Tamáson, a Jézussal való közvetlen, fizikai jelenléten, látáson alapuló hiten, s a hitre jutás új lehetőségét nyújtja, amely már nekünk szól: A Szentlélek által lehet miénk Jézus, Általa lehetünk megelégedett, boldog emberek! Ez már pünkösdi üzenet: A Szentlélek tehet bennünket is hívőkké, és akár Tamásnál is boldogabb emberekké!

Mennyire érintett meg minket Tamás története? Mennyire hasonlítunk rá? Mennyire merjük felvállalni magunkat? S mennyire engedjük, hogy Jézus - a Lélek által - legyőzve énünket, betöltsön és boldoggá tegyen bennünket?

Ima: „Én Uram és én Istenem!"

Ének: 50.zsoltár, 258., 426. és 489. dicséretek

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 39, összesen: 643272

  • 2025. október 23., csütörtök

    A jobbára halk szavú költő szinte kiált a bűn és a gyász felett; a halál árnyékában pedig hangot ad félelmének, megtört hitének is.
  • 2025. október 22., szerda

    Egy dunamelléki református lelkész fia, akit vélhetőleg egy szovjet katona lőtt fejbe 1956-ban. Ismerjék meg Okos Pál eddig fel nem dolgozott történet...
  • 2025. október 21., kedd

    Hálaadó istentiszteleten ünnepelték a váchartyáni reformátusok templomuk 240 éves fennállását.
  • 2025. október 19., vasárnap

    Megjelent Visky András friss regénye, az Illegalisták. Újabb lehetőség, hogy gyógyuljon a közösségi emlékezetünk. Légszomjregény. Visky Andrással besz...
  • 2025. október 17., péntek

    A szegénység elleni küzdelem világnapján, október 17-én indítja el hatodszor a Magyar Református Szeretetszolgálat a Karácsonyi álom programot.
  • 2025. október 16., csütörtök

    Templom, istálló, iskola – hogyan kapcsolódnak egymáshoz? Erre kerestük a választ Dunavecsén, ahol lóasszisztált fejlesztés indult idén szeptemberben ...
  • 2025. október 16., csütörtök

    Egy képzés, ahol a támogató közösség megtapasztalása legalább annyira fontos, mint a tanultak – mondták gyülekezetplántáló lelkipásztorok a City to Ci...
  • 2025. október 15., szerda

    November 10-ig várja a jelentkezéseket a Dunamelléki Református Egyházkerület Beruházási Főigazgatósága.
  • 2025. október 15., szerda

    A Református Pedagógiai Intézet október 11-én, szombaton tartotta Országos Katechetikai Konferenciáját a Ráday Házban.
  • 2025. október 14., kedd

    Református egyetemi misszió indult Pécsen október 1-jén. Az alapokat már a tavalyi évben letették, de teljes állásban most áll szolgálatba Szabó Leven...