Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Nagypéntek 2011 április 22.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/17.sz. Nagypéntek

Lekció: Luk. 23, 26-46

Textus: „A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak és siratták őt. Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: Jeruzsálem lányai ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok..." (Luk, 23, 27-28)

 

Ostffyasszonyfán van egy 1.világháborús katonatemető, ahol 10 ezer orosz, olasz és román katona nyugszik. Mögötte van egy szép erdő, ahol alig 100 éve Közép Európa legnagyobb hadifogolytábora állt -160 ezer ember élte itt mindennapjait. Mára - néhány beton építményen kívül -mindebből semmi sem maradt.

Az erőben sétálva azon gondolkodtam: el lehet-e takarni teljesen a múltat, egy világégés szörnyű sebeit? Aztán: tudok-e együtt érezni régen élt, ismeretlen, itt szenvedő, s haza talán soha nem térő, fiatalon kettétört életű emberekkel? Végül: mit jelent ez a múlt ma az én számomra?

Jézus kereszthalálára gondolva most ugyanezeket a kérdéseket tegyük fel!

Élhetünk-e úgy, mintha meg sem történt volna? Ha elolvassuk a szenvedéstörténetet, az események szinte magukkal sodornak: ott vagyunk a főpap udvarán, Pilátus előtt a „feszítsd meg!"-et kiáltó tömegben, s most a Jézust a Golgotára is követő síró emberek, asszonyok között... Az embernek az az érzése, mintha két, egymással ellentétes erő működne a történelemben: az egyik, mely a „múltat végképp eltörölné", ne legyen történelemtudata az embernek, s Jézus lábnyomát is leseperné a földről, a másik pedig amely Kálváriadombokra stációkat emel vagy csak lélekben-gondolatban, de évről évre újraéli mindazt, ami Jézussal történt... Melyik erő sodrásában, erőterében állunk, s bízzuk rá magunkat?

Tudunk-e együtt érezni Jézussal? Tudjuk-e, egyáltalán kell-e Őt siratni, gyászolni? Megérintett-e bennünket akár csak egyszer is az életben Jézus szenvedése, kereszthalála? Olyan csodálatos vagy éppen döbbenetes, hogy Jézus nem is várja el tőlünk... Az őt sirató, a törvény ellenére is nyilvánosan, hangosan jajgató, gyászoló asszonyokra is rászólt, hogy „ne engem sirassatok...!"  Mintha azt mondaná: én nem szorulok rá a ti sajnálatotokra, könyörületetekre, de ti igen az enyémre... Sokkal többről van szó, mint felszínes, szentimentális érzelmekről, ki tudja mennyire őszintén csillogó könnyekről...

Mit jelent nekünk Jézus kereszthalála? Ítéletet vagy kegyelmet!

Azt mondja Jézus, hogy „...magatokat és gyermekeiteket sirassátok!"

Hulljanak majd az ítélet könnyei, ha úgy gondoljuk, hogy nekünk nincs miért élnünk, nincs kitől félnünk, nincs kinek számot adnunk életünk, gyermekeink, unokáink élete, hite vagy éppen hitetlensége felől...

De hullhatnak a bűnbánat könnyei is, ha tényleg, őszintén siratjuk bűneinket, életünk elhibázott lépéseit, mindent, amit Jézus nélkül tettünk...

S ezek -hiszem- egyszer majd az öröm könnyei lesznek. A teljes vigasztalásé: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak!" És Isten haragja, ítélete helyett mindent elborít, eltakar - jobban, mint az örökzöld erdő a hadifogolytábor emlékét, romjait- a Mennyei Atya megbocsátó mosolya...!

Imádság: Magunkért, gyermekeinkért... Kegyelemért!

Ének: 130. zsoltár, 180., 335., 458. dicséret

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 34, összesen: 601468

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.