Kispróféták Haggeus
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2011/10.sz.
Lekció: Haggeus 1-2
Textus: „Így szól a Seregek Ura: Gondoljátok meg, mi történik veletek! Menjetek fel a hegyre, hordjatok fát, és építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne és dicsőítsenek engem! -mondja az Úr" (Hag. 1, 7-8)
Éreztük úgy akár egyéni, akár közösségi, egyházi, gyülekezeti életünkben már azt, hogy nem megy...? Hogy valahol megtorpantunk, valami miatt megálltunk...?
Ez történt Izráel népével is: Kr.e. 538-ban hazatérhettek a babiloni fogságból, szabadok voltak, lelkesek, rögtön neki is álltak a lerombolt templom újraépítésének, de épphogy csak lerakták az alapokat, leálltak... Egy ilyen helyzetben lépett fel Haggeus, s bíztatta munkára, folytatásra, haladásra a népet: „Gondoljátok meg, mi történik veletek!" Szó szerint ez áll a héber eredeti szövegben: Tegyétek szíveteket utaitokra! Mintha azt mondaná: életetek irányító központjából újra nézzetek szembe a jövővel, az eseményekkel, ne hagyjátok el magatokat!
Először is nézzetek körül! Magatok köré. Persze, a körülmények, amelyekre oly sok mindent rá lehet fogni... A szomszédos népek zaklatásai, piszkálódásai, állandó feljelentések... (Ezsdr. 4) Aztán az aszályos esztendők, nehéz gazdasági helyzet...(1, 10-11.v.) Valóban a külső tényezők (egyházellenes hangulat, egyes személyek jelenléte, 4 évszak... stb.) miatt nem tudunk előrehaladni hitünkben, gyülekezeti aktivitásban?
Aztán nézzetek magatokba! Majdnem 20 éve áll a megkezdett, majd abbamaradt templomépítés, miközben ti már „faburkolattal díszített házakban laktok..." (1, 4) Hát hogy is van ez...? Igen, a legfőbb belső akadály, az önzőség...Először én, a magam dolgai legyenek rendben, az én egzisztenciám legyen felépítve, aztán majd ha lesz időm, foglalkozom Istennel, hittel, egyházzal... Nem így gondolkodnak, gondolkodunk oly sokan?
Ekkor meglepő módon a nép nekibuzdult, megindultak, viszont most amiatt kellett szólnia Haggeusnak, hogy mivel Isten templomáról, szent helyről van szó, nem mindegy milyen szívvel-lélekkel végzik a munkát... (2, 10-19)
Épül a templom, talán már állnak a falak is, s az ember -főleg aki már idősebb...- akaratlanul is visszanéz: Milyen volt a régi templom, mi lesz ez ahhoz képest...
Igen, nézzetek csak vissza, a múltba, de ott ne álljatok meg, - közhely- de abból nem lehet megélni... Templomainkban még jelen van az az utolsó generáció, akik még megélték gyerekkorukban a tömött padsorokat, a fiataloktól roskadozó karzatokat, egy széles gazdasági és társadalmi alapon álló egyházat... Igazából csak a próféta szavai alakíthatják át szíveinkben a jelennel elégedetlenkedő nosztalgiázást megnyugtató ígéretté -főleg, ha Jézusra gondolunk: „Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt.."(2,8)
Nézzetek előre! - ez a végső buzdítása Haggeusnak, aki -ott és akkor- átmenetileg Zerubbábel helytartóban látta meg azt a személyt, aki, mint Dávid hivatalos, jogaiba visszaállított utóda, minden eddiginél szebb, dicsőségesebb jövő felé vezeti a népet... Személye előre mutat Jézusra, Dávid fiára, akit mi követhetünk -bármilyenek is a körülmények, bármennyire is nehéz átlépni egónk akadályain, vagy a múlt álom-romjain...
Egyhelyben állás idején ezeket gondoljuk át magunkban, így tegyük szíveinket utainkra, s folytassuk utunkat, (lelki) templomépítésünket, szolgálatainkat!
Imádság: Egyházi, gyülekezeti munkáink megújulásáért.
Ének: 42. zsoltár, 231., 462. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 80, összesen: 526866