ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/ 4.sz.

Lekció: I. Kir. 18, 20-46
Textus: „Amelyik isten tűzzel felel, az az Isten. Erre az egész nép megszólalt és ezt mondta: jó lesz így!" (I.Kir. 18, 24,b)
„A nagy vallási valóságshow..." - akár így is nevezhetnénk a Karmel-hegyi istenítélet történetét.
A kamerákon kívül szinte minden megvan benne, ami nélkülözhetetlen kelléke egy tv-s show-műsornak: szemben álló felek, itt Illés, ott a 450 Baal-próféta... Megoldandó feladat, azaz válaszra bírni kinek-kinek az istenét, s „amelyik isten tűzzel felel az az Isten..." Manipulált (nehezített) feladat, mikor Illés lelocsoltatja az oltárt... Aztán a másik heccelése, ugratása, ld. 27.v... Beleshetünk a kulisszák mögé, a szereplők szakmai fortélyaiba... Itt is van díszlet, két oltár... Van látványosság, tánc, zene, vér... Természetesen be van vonva a show-ba a nép is, hiszen értük megy a harc, s a végén ők hajtják végre az ítéletet a veszteseken, a Baal prófétáin...    Igen, itt is „a lét a tét...!"
Számomra az a döbbenet, hogy Isten belemegy egy ilyen játékba... Ennyire alkalmazkodik a tömeghez, bocsánat, a néphez... Ennyire szereti az ő „kétfelé sántikáló" népét...Hogy nevét adja egy ilyen „túlélő show-ba csomagolt" hatalom-demonstrációhoz, amely egyben botrány és bolondság... Mint ahogy az is botrány és bolondság, hogy Ő, a Mindenható Isten, lemondva isteni hatalmáról, keresztre engedte egyszülött fiát, Jézust, értünk, százfelé sántikálókért... (I.Kor. 1, 23) Igen, ez a valóság, valóságshow...
Isten ma is szeretne bevonni minket az Ő valóságába, mindennapjaiba, először is azzal, hogy megadja nekünk a döntés lehetőségét!
Az ember nem robot, nem automata, nem beprogramozott test- és lélekgép...Ahogy a XX.sz. egzisztencialista filozófiája megfogalmazza, az embernek döntési szabadsága van arra, hogy önmagát lehetőségként határozza meg... Vagy egy mai dalszöveg szavaival: „Nem adom fel, mindig csak előre tartok, az árny és a fény vív bennünk örökös harcot, üldöz szüntelen ez a kettős élet, most kell döntenem, hogyan élek..."(Caramel)
Aztán azt is megadja Isten, hogy Őt választhatjuk, s ezt el is ismerhetjük. Olyan sokat mondó, ahogy a nép Isten előtt való leborulását kifejezi a szentírás: „arcra esett..." (39.v.) Talán így is érthetjük: istenképűségünknek, emberi méltóságunknak, szabadságunknak össze kell törnie ahhoz, hogy csak Ő legyen számunkra, csak Őt imádhassuk... „Az én hitem abban áll -írja Einstein- hogy alázattal borulok le egy végtelen magasabbrendű lény előtt...", aki számunkra nem más, mint Jézus Krisztus atyja...!
Végül úgy szeretné Isten kitárni előttünk a maga valóságát, hogy mindig ad választ, megerősítést kétségeinkben.
Nem mindig azonnal... Nem mindig látványosan... Nem mindig ugyanúgy... Felolvasott történetünkben is egyszer tűz, másszor pedig víz (nagy sokára egy alig látható kis tenyérnyi felhő...44.v.) lesz a jel, a megerősítés... Tűz és víz, ellentétes dolgok..., csakhogy érezzük, mennyire nem rutinmunka, egyhangúság, kiszámíthatóság, unalom a hívő élet... De mindig személyre szabott, kézzel fogható és érzéklehető... Gondoljunk csak Tamásra, aki elé  odaáll a keresztre feszített és feltámadt  Jézus: „...nyújtsd ide az ujjaidat és nézd meg a kezeimet..." (Jn. 20, 28)
Igen, Isten -Jézusban- alkalmazkodik hozzánk... Mindenre képes értünk... Játékra és valóságra, életre és halálra... Mert a lét a tét, az öröklét a tét...!
Imádság: az ökumenikus imahét áldásaiért
Ének: 8. zsoltár, 256., 478. dicséret,