ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/5.sz.

Lekció: I. Kir. 19, 1-8
Textus: „(Illés) Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt... (...) Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj fel, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!" (19, 4.v., 7.v.)

Ezotériára, megmagyarázhatatlan természetfeletti jelenségekre, a lélek belső világára nyitott emberek számára is izgalmas lehet ez a mai Illés-történet, hiszen olyan különös, a hívő ember számára mégis mindennapos dolgokról olvashatunk, mint halálvágy, angyali érintés, ember feletti erő... Nézzük tehát ma ezeket, biblikus szemmel...!
Halálvágy... Sigmund Freund szerint csak az életösztönnel nem lehet magyarázni az életet, az emberben a halálvágy, a Tahantosz is jelen van, ami (aki) visszafelé, az anyaméh biztonsága felé visz bennünket... Petőfi már fél évszázaddal előtte megírta, hogy „sírt nekem, sírt és koporsót, mélyen fekvőt föld alatt, hol nem élnek érzemények, hol nincs többé gondolat..."
A hívő ember halálvágya azonban más... Egyrészt lehet „az élettel betelve" a halál után a Krisztussal való találkozásra vágyni, másrészt -s Illésnél erről lehetett szó- jelentheti az élet, a küzdelem feladását, azt, hogy lelkileg összeroppan az ember, súlyos depresszióba esik... Igen, még Illés is... Itt kiderül, ő se szent, ő se sebezhetetlen, ő is ember... Szorongva fél és menekül Jezábeltől, megy ki a világból, szinte mindegy hová, csak embert ne lásson... De: Végső kimerültségében az Istenhez fordul: „Elég most már, Uram..." És Isten nem hagyja magára...
Angyali érintés... „Az angyalok mennyei hírvivők, akik   
végigkísérik és segítik életutunkat. Üzeneteket közvetítenek a Teremtőtől. Oltalmaznak, irányítanak, gyógyítanak, harmóniát és békét teremtenek körülöttünk. Érzékelni jelenlétüket elcsendesedett szívvel tudjuk, mely hisz és nyitott a csodákra. Szívünk tudja, hogy csak kérni kell, s jön a segítség..." -olvashatjuk egy „világi" internetes magazinban.
Annyival azonban egészítsük ki, hogy ez nemcsak egy szubjektív érzés, élmény, hanem érthető, szuggesztív isteni paranccsal, megszólító igével párosul: „Kelj fel, egyél..." Szépen írja erről Gyökössy, hogy ha valahol akár emberi alakban megjelenő angyalok „kezelnek" minket, ott mindig felragyog valami a húsvéti fényből, mint amikor a nap még nem kelt fel egészen, de már előreküldte sugarait...
Ember feletti erő... „Erőd felett való út áll előtted..." -mondja Isten angyala Illésnek. Természetesen ne valami „helpyourselfes" (segíts magadon) vagy „csakrás" belső lélek-erőre gondoljunk, hanem... Egyrészt gondolhatunk az angyaltól kapott étel erejére, így akár a mai úrvacsorában is átélhető krisztusi kegyelem erejére, másrészt a Szentlélekre... Annál is inkább, mert Illéshez hasonlóan a böjtölő Jézus is 40 napot, azaz „kritikus időt", a krízis, a megpróbáltatás idejét töltötte a pusztában - a Lélek indítására.  
Ez a Lélek - ellentétben az ezotériával, amely bennfenteseknek, belső, misztikus tudással kecsegtet- szeretné kitágítani a kört... Szeretne mindenkit bevonni a maga valóságos vérkeringésébe, életközösségébe... Azzal, hogy legyőzi a halálvágyunkat, élni-, szolgálni-, küzdeni nem akarásunkat... Azzal, hogy angyali érintéseket élhetünk át, nekünk szóló, hallható isteni, húsvéti igével... S azzal, hogy megtapasztalhatjuk a látható, kézzel fogható, megízlelhető igét, a bűnbocsánat és a kegyelem ember feletti erejét..!
Imádság: „Lelki próbáimban Jézus légy velem...!"
Ének: 19. zsoltár, 236., 442, 512. dicséret