ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/ 11.sz.

Lekció: II.Kir. 4, 38-44

Textus: „Akkor ő (Elizeus) ezt mondta: Hozzatok lisztet! Beledobta azt a fazékba, és így szólt: Merítsd ki a népnek, hadd egyenek! Akkor már nem volt semmi rossz a fazékban..." (II.Kir. 4, 41)

Mai igehirdetésünkkel, együttlétünkkel -ilyenkor tavasz kezdetén éppen időszerű- szeretnénk Krisztus Lelkének segítségével egyfajta lelki méregtelenítő kúrát tartani...!

Miért van erre szükség? Mert tele vagyunk méreggel...! Tele vagyunk feszültséggel, haraggal, indulattal, sérelemmel, agresszióval, gonoszsággal, ... bűnnel...!

Árad a médiából... Apropó, érdemes akárcsak egy napra is rádió-, tv-, vagy számítógép-böjtöt tartani...

Árad szeretteink, családtagjaink körében... 2000-ben jelent meg, s nagy vihart kavart Susan Forward: Mérgező szülők c. könyve... Hogy miről szól, megértjük az alábbi fórumos hozzászóló vallomásából: „Én felváltva szeretem és undorodok az anyámtól (...) Csak mondja és mondja a magáét, amivel ő "csak jót akar", miközben minden szavával még mélyebbre ássa az önbizalmam és mérgez (...) Úgy szeretnék egy olyan anyát, aki legalább egy kicsit is örül a sikereimnek, vagy a hobbimnak, amit szeretek csinálni, vagy észreveszi a jó, pozitív tulajdonságaimat is, nem pedig csak azt lesi, hogy hol és miként köthet belém, hol kritizálhat meg... Ilyenkor alig várom, hogy elmenjen, kerülöm, a saját házamban és az evésbe menekülök előle, amivel én is mérgezni kezdem saját magamat..."

És árad magunkból... Milyen beszédes ez a szó: mérgelődök...

Persze, jót akart az a prófétatanítvány is, aki tévedésből vadtököt tett a levesbe... „Halál van a fazékban..." - mondták a többiek... Mi pedig ismerjük a mondást, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve...

Hogyan végezzük ezt a kúrát? Elizeus liszttel „hatástalanította" a mérget, nekünk is a mérget ehetővel, a rosszat jóval (Róm.12, 21) kell legyőznünk... Egy bölcs szerint két kutya lakik bennünk, egy gonosz és egy jó... S hogy melyik győzi le a másikat? Amelyiket etetjük...

A másik fontos „méregtelenítő praktika" az önzetlenség...

Lekciónk mindkét története éhínség (gazdasági válság) idején játszódik, s látjuk, a nyomor, a szegénység sem halálos önmagában... A baj az önzéssel kezdődik, az ellenszer pedig az, amit az ismeretlen, Baal-Salisából való ember tett, adott... 20 árpakenyeret Elizeusnak, Isten emberének... S ő is adott, továbbadta, 100 ember jól lakott belőle, és még maradt is...

Ez már előre mutat Jézusra, az „életnek kenyerére", önfeláldozó szeretetére. Ismerjük az 5 ezer ember megvendégelésének történetét, ott is maradt még 12 tele kosár... Mit jelent ez? Azt, hogy Jézus szeretete az egész, nyomorúság, önzés, bűn által megfertőzött, megmérgezett világ számára elegendő...!

Mi jót akarva is rosszat teszünk... Ő a rosszból is jót hoz elő (első történet), a kevésből is elegendőt, bőségeset (második)...

Lelki méregtelenítő kúránkban ne feledkezzünk meg ezért a jézusi szeretetért, lelkületért való könyörgésről, ez járja át egyéni, családi, gyülekezeti életünket, s hozzon bele ízt-zamatot, áldást, életet...!

Imádság: Azokért, akik megmérgezik a mi életünket!

Ének: 38. zsoltár, 200., 225., 274. dicséret