Elizeus2
ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2012/ 9.sz.
Lekció: I.Kir. 4, 1-7
Textus: „Az asszony elment, és bezárta maga és fiai mögött az ajtót. Azok eléje rakták az edényeket, ő pedig töltögetett..." (I.Kir. 4, 5)
Egy mindennapos, mégis csodás történet tárul elénk - egy eladósodott családról, olajos üvegek töltögetéséről, megteléséről, az adósság visszafizetéséről, sőt, maradékról is, melyből élhettek.
Igen, a tévében mindennap láthatunk, s az életben is ismerhetünk anyagilag tönkrement családokat. Adósságot azonban nemcsak devizában lehet felhalmozni... Hanem kedves, elismerő, dicsérő szavakban... A másikra szentelt un. minőségi időben, amikor úgy vagyunk együtt, hogy közben nem a tévére, számítógépre, újságra figyelünk, hanem rá... El lehet adósodni szívességekben... Adásban, adományokban, ajándékokban... Érintésekben... Egyszóval: szeretetben...
A biblia úgy nevezi ezt az adósságot, melyet szeretteinkkel, gyülekezetünkkel, embertársainkkal, legfőképpen pedig az Istennel szemben felhalmozunk, hogy bűn...!
Elizeus tanácsára az eladósodott, s gyermekeivel egyedül maradt özvegyasszonynak maradék olajából kellett megtölteni az odavitt üvegeket, ezeket eladta, s a befolyt pénzből rendezte adósságát. Mi a magunk energiájával, segítőkészségével, szeretetakcióival nem tölthetjük fel annyira „edényeinket", hogy azokkal törleszthessük adósságunkat Isten felé, viszont Jézus ezt megtette kereszthalálával, s mi feltöltekezhetünk az Ő szeretetével!
Feltöltekezés... Sok mindennel fel lehet töltekezni... Önbizalommal... Alkohollal... (Szakemberek beszélnek szinten tartó ivásról...) Pénzzel... (Anyagi biztonság) Élményekkel... De a legfontosabb a szeretet! Tudósok szerint is elemi feltétele az emberi létnek!
Gary Chapman amerikai keresztyén pszichológus ír arról, hogy az ember úgy működik, mint egy szeretettartály... Ha szeretnek minket, a képzeletbeli mutató a „teli"- állás felé mozdul el, akkor kiegyensúlyozottnak, boldognak érezzük magunkat, akkor tudunk mi is szeretni... Kapni és adni... „Szeretve lenni" és szeretni... Ha azonban elszigetelődünk másoktól, előbb-utóbb kiürül a tartály, elveszítjük életkedvünket, egyedül maradunk adósságainkkal, hiányainkkal, egy bennünket nem értő világgal, sérelmeinkkel, sebeinkkel... De... Ezeket a sebeket úgy is fel lehet fogni, mint olyan repedéseket ezen a képzeletbeli tartályon, melyeken keresztül Isten kegyelme, szeretete beszivárog a mi életünkbe!
Olyan könnyű feltöltődni... Annyi csatornája van az Istennek... Annyi módszere, eszköze, ötlete...
Történetünkben is szinte észrevétlenül megy végbe a csoda... Elizeus ott sincs... Valójában csak a végén tudatosul bennük, hogy mi is történt, s mekkora bajban voltak... Mint amikor a kánai menyegző végén vagy az ötezer ember megvendégelése után az emberek egyszerűen felállnak, jóllakva, jókedvűen, feltöltekezve...
„Eredj, add el az olajat, és fizesd ki az adósságodat. Ami pedig megmarad, abból élj a fiaiddal együtt!" -mondta Elizeus az asszonynak.
Ki van fizetve a tartozásom és van tartalékom! Isten bőséges szeretetéből élhetek! Kell-e ennél több? Meg tudjuk-e élni mindennapjainkban ezt a csodát?
Imádság: Eladósodottakért, magányosokért, özvegyekért
Ének: 33. zsoltár, 235., 475. dicséret
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 92, összesen: 526878