ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/16.sz.

Lekció: Préd. 10

Textus: „Egy döglött légytől büdös lesz és megerjed a kenőcskészítő olaja..."

5 évvel ezelőtt egy kanadai férfi beperelt egy ásványvíz palackozó céget, mert az általa vásárolt üvegben talált másfél döglött legyet... Igaz, nem ivott belőle, de a látvány mély depressziót, különböző fóbiákat, rögeszmés gondolatokat váltott ki belőle, sőt még az üzleti és a szexuális élete is tönkre ment...

Persze, nem mindenki ilyen finnyás: Van egy modern „művészeti ág", amely ezt a nevet viseli (döglött légy - dead fly), s az a lényege, hogy ezekből az apró állatokból raknak ki egy képet, egy kompozíciót...

Egy döglött légy... Egy apró dolog, egy idegen test, ami undort vált ki, ami fertőz, ami mindent tönkretesz...

Egy folt a szép abroszon zavar, hiába tesszük rá a vázát... (Viszont: berber asszonyok a legszebb szőttesbe is beleszőnek egy hibát, mondván, csak Allah tökéletes...) Ennél is rosszabb lehet egy „kenet" pálpusztai sajt egy luxusautó kárpitján... Az autó szép, csillog-villog, kényelmes, gyors, csak éppen megmaradni nem tudunk benne... Egy rossz szó, ami fájó emlékként megmarad az egyébként szép napunk végén... Egy rossz szó, ami tönkretesz egy barátságot, egy kapcsolatot, amit nem tudunk megbocsátani... Egy rossz tulajdonság, ami miatt valakit nem tudunk elfogadni... Egy ember (házastárs, anyós, rokon, ismerős, szomszéd), aki újra és újra, akarva-akaratlan is felvillan lelkünk monitorján annak kapcsán, hogy mi is a bajunk tulajdonképpen az életben...

Egy döglött légy... Shakespeare drámáiról állapították meg az irodalomtörténészek, hogy szinte mindegyikben van egy gonosz, aki elkezd keverni-kavarni, áskálódni, előidézve a jó főszereplő tragédiáját, illetve az addigra szétbomlasztott közösség halálát...

Láttuk, „egy döglött légy" megrontja az életet, közösségi életünket, sőt, még gyülekezeti, egyházi életünket is megkeseríti!

Már tudjuk, mi a következő gondolat: elég egy más lelkületű, rosszindulatú, gonosz ember, s már nem tudunk egymásra, nem tudunk Istenre figyelni...

Csakhogy... Azt hiszem, ez a projekció, ez a másra hárítás, ez a farizeusi szemlélet, hogy „ő rossz, én jó vagyok", ez is döglött légy, ami szintén fertőző és gyógyulást akadályozó...

Akkor látjuk helyesen az életet és a Bibliát, ha azt mondjuk, hogy mi vagyunk a döglött légy... Bennünk van... Gondolatainkban, gesztusainkban, szavainkban, az életünkben...

Valaki így mondta: én is egy vírus vagyok Krisztus testében!

A Prédikátor ostobaságról beszél, amikor valaki csak a saját szemszögéből látja a dolgokat, a Szentírás egésze pedig a bűn fertőzését és a kegyelem gyógyító hatását tárja elénk: „Mert ha annak az egynek (Ádám) vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra..." (Róm. 5, 15)

Azt mondja a Prédikátor: „Egy döglött légytől büdös lesz és megerjed a kenőcskészítő olaja..."

Akkoriban, Izraelben az olajat nemcsak étkezésre, hanem gyógyításra (sebek, daganatok kezelésére) és kultikus célra használták: ezt készítették a legfinomabb sajtolással, ez világított a templomban a mécsesekben, ezt használták a felkenéshez, ezt adták a napi égőáldozathoz. Hogy milyen komolyan vették a kultuszban, jól mutatja, hogy ha illetéktelen személyre került, vagy valaki profán célra használta, annak meg kellett halnia! Mi, a bűneinkkel belekerültünk Isten drága kenetébe, de mégsem kell azok miatt meghalnunk, nem kell az egészet kiönteni, mert Jézus halálával meggyógyítja és szentté teszi az Ő megváltott népét!

Igénk egyrészt tehát harcra buzdít a „döglött legyek ellen", Krisztus testét, egyházát bomlasztó bűneink, hibáink ellen, másrészt megadásra késztet: adjuk meg magunkat Krisztus kegyelmének, hadd lehessünk az Ő jó illata! Ezért imádkozzunk!

Ének: 47. Zsoltár, 164., 200., 489. dicséret