ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/18.sz.

Lekció: Préd. 11, 9-12, 8

Textus: „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!" (12, 1)

Valaki egy elgondolkodtató kritikát fogalmazott meg: Tamás, te úgy prédikálsz a javarészt idősekből álló hallgatóságnak, mintha tinédzserek lennének, akik most kezdik az életet, ahelyett, hogy az ő valós élethelyzetükből indulnál ki, s az idős korról, annak nehézségeiről és áldásairól beszélnél...

Annál inkább is beszélni kell róla, mert a ma embere szemmel láthatóan nem tudja elfogadni az öregedést (sem), az öltözködéstől a ráncfelvarrásig már-már természetellenes módon nagy energiát és pénzt fektet abba, hogy az idő múlását megakadályozza...(Coco Chanel: „20 évesen olyan az arcod, amilyennek a természet megalkotta, 30 évesen amilyenné az élet formálta, 50 évesen pedig amilyet megérdemelsz...")

Egyáltalán: mikor kezdődik az időskor? Csernus doktor azt mondja, hogy ha bátrak vagyunk az új dolgokra, akkor 80 évesen is érezhetjük magunkat 20-nak, de 20 évesen is lehetünk élő holtak... Mások szerint akkor öregszünk meg, amikor az emlékeink már fontosabbak mint az álmaink, vagy amikor a múltban több örömet lelünk, mint a jövőben...(John Knittel)

Mindenesetre az idős korról beszélni kell a fiatalabbaknak is, nehogy úgy járjanak, ahogy egy graffitin olvasható:„ha nem figye-

lek oda, úgy fogok megöregedni, hogy elfelejtek előtte felnőni..."

Elgondolkodtató egy híres pszichológus, Erikson szemlélete az idős korról: nem leépülésről, hanem fejlődésről beszél. Ennek az életkornak az életfeladata az integritás, az összegzés. Megítélhetem úgy, hogy nem éltem hiába, hagytam valamit magam után, s ekkor nyugodtan készülhetek a halálra, de úgyis, hogy elégedetlen vagyok az élettel, „még nem is éltem", ekkor kétségbeesik az ember, vagy a halálfélelem lesz rajta úrrá...

Kíváncsi lennék, ha elolvasnák a Préd.12, 1-6 költői leírását az idős korról, s elkezdenénk beszélgetni, akkor annak nehézségeiről vagy szépségéről, méltóságáról, áldásairól esne inkább szó...?

A Prédikátor szép költői képeivel ez utóbbit érzékelteti.

Tudjuk-e olyan szépen megélni a „nem szeretem éveket", ahogy ő beszél róla? Vagy ahogy Sík Sándor is írja: „A legszebb művészet tudod mi, Derült szívvel megöregedni...?"

Tudjuk-e az öregedésben megtalálni az örömöt, az áldást? Például sokan panaszkodnak, hogy nem nagyon tudnak már menni, lelassulnak. De ez egyben lehetőség, hogy „mindent alaposan megnézzek -írja Bertha Bulcsú, majd hozzáteszi - reggel először az ablakhoz lépek,  kipillantok a világra, hogy megvan-e még...?" Vagy: Ilyenkor már romlik az embernek a látása („elhomályosulnak az ablakon kinézők" -3.v.), ugyanakkor kiélesednek az érzékek, az ember igyekszik „minden szépet önmagamba menteni" (Áprily), az apró betűk és részletek helyett az Egészet átlátni. „Mert aki magasabban jár az élet hegyén, annak többet fog be szeme a látóhatárból!" (Mezei Mária)

És tudjuk-e a halálban a Jézus Krisztus Atyjával való találkozást látni, az idős korban erre készülni?

„Isten készítget arra, hogy Hozzá térjek. Szent keze egyenként veszi el tőlem amit a világ adott, mert engem akar egyedül és azt akarja hogy én egyedül Őt keressem...! Kezdem úgy érezni, mintha boldog találkozóra mennék egy csodálatos palotába...Ajkam talán néma, de fáradt lelkem már énekel. Fehér, hazatérő árny: csupa hálaadás és öröm vagyok..."(Ravasz L.:Hazafelé)

Imádkozzunk Pecznyik Pál egyik szép versével:

„...ám idős kornak is van szépsége, bája

imádkozókra vár, élet-koronája

Verejtékünk, könnyünk, nem fog hullni többé,

Atyánk országában élünk majd örökké!"

Ének: 62. zsoltár, 205., 254., 275. dicséret