ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/15.sz.

Lekció: Préd. 9, 11-18

Textus: „Volt egy kicsiny város, kevés lakóval. Megtámadta azt egy nagy király, körülvette és ostromműveket épített vele szemben. De akadt benne egy szegény bölcs, aki bölcsességével megmentette a várost. Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a szegény emberrel." (Préd. 9, 14-15)

A feltámadás csodája és húsvét ünnepe után újra visszazökkentünk a hétköznapok nehéz, küzdelmes valóságába - családi életünkben, az iskolában, munkahelyeken, a nagypolitikában. Mint ahogy a Prédikátor könyvének folytatásában is egy nagyon is valóságos, mindennapos példázatról, történetről hallhattunk, benne világunk, életünk törvényszerűségeivel. Mintha tényleg rólunk, celldömölki reformátusokról szólna: „Volt egy kicsiny város, kevés lakóval..."

Mi történt, s az alapján milyen következtetést vonhatunk le?

Először is azt, hogy az erős támad a gyengére! („...kicsiny város...megtámadta egy nagy király...") A nagy halak megeszik a kis halakat. A nagy birodalmak a kis népeket. Ha valahol, akkor ezt Izraelben tudták (Egyiptom, Asszíria, Babilónia...), s mi magyarok is tudjuk, tatárok, törökök, habsburgok, szovjetek... Ráadásul ez a megállapítás akkor is igaz, ha ma már -hála Istennek- nem a fegyverek játsszák a főszerepet, finomodnak az eszközök, de így több fronton (hatalmi, gazdasági, szellemi téren) zajlik a „támadás..."

Holnap lesz az elsősök beíratása az iskolákban, s a szülőknek nyilatkozniuk kell, hogy etikára vagy felekezeti hit-és erkölcstanra járatják gyermekeiket. Ez utóbbira buzdítjuk őket, de nem hallgathatjuk el félelmeinket sem: sok lelkész valahol egyházellenes támadásnak tartja ezt a döntést, hiszen ideológiai harcra, versenyhelyzetre van kényszerítve ezáltal az Egyház, s

ebből nem biztos, hogy mi jövünk ki győztesen, kiszorulhatunk az iskolákból, embereket veszíthetünk...

De - s ez a következő törvényszerűség- mindig vannak, akik nem fogadják el első „tételünket", s nekimennek a nagyoknak... Bölcsek, bátor dávidok, forradalmárok, névtelen hősök... És az Istennek mindig gondja van arra, hogy -előbb-utóbb - helyre billenjen a világ rendje...

Misszióról szóló lelkészkonferencián voltam a héten, s olyan jó volt sok-sok példát hallani arról, hogy igenis ma is, s az élet minden területén vannak névtelen hősök, akik szembemennek a világgal, nem ijednek meg, nem adják fel. Sőt, köztünk is vannak!

„Az emberek azonban nem törődtek tovább azzal a szegény emberrel.."- ez a harmadik tipikus emberi jelenség, a hálátlanság.

A hálátlan utókor - sok történetet lehetne erről is mondani, de itt is többet ér a pozitív példák, esetek felfedezése és továbbadása. Pl. városi újságunk legújabb számában külön melléklet foglalkozik a 40 éves Honismereti Munkaközösséggel, azokkal az emberekkel, akiknek fontos „kicsiny városunk" és közösségeink múltja, értékes elődeink küzdelmeinek, munkájuknak emlékezetben tartása! De gondolhatunk gyülekezeti naptárunkra is: hónapról hónapra egy-egy képet láthatunk gyülekezetünk múltjából, rajta olyan emberekkel, akiknek hálásak lehetünk!

„Volt egy kicsiny város kevés lakóval..." Mintha rólunk szólna az ige! S Jézusról! Figyeljünk csak: Rá is egy erős, hatalmas világ támadt, rá, a szegényre, a bölcsre, a védtelenre, akinek egyetlen fegyvere a szeretete volt! S bár Jézusról nem szoktuk azt mondani, hogy hős, mégis golgotai kereszthalálával, áldozatával nemcsak egy várost, nemcsak egy népet, hanem -hisszük! - hogy az egész világot megmentette!

Pontosabban: A lehetőség adva van mindenkinek, kérdés, hogy elfogadjuk-e Jézus - egyáltalán nem törvényszerű, magától értődő- mentő szeretetét, s hálából Néki szenteljük-e életünket?

Imádkozzunk, hogy ezzel az erővel és örömmel tudjuk tovább élni küzdelmes mindennapjainkat, ebben a húsvét utáni időben!

Ének: 42.zsoltár, 165., 471. dicséret