ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2013/2.sz.

Lekció: Préd. 1, 12-18

Textus: „Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben..." (Préd., 1, 12)

Képzeljük csak el, kedves testvérek: belépünk egy nagy épületbe...a homlokzaton a felirat: „Minden hiábavalóság!"...Leülünk és várjuk a házigazdát, közben végiggondoljuk életünket, munkánkat, fáradozásainkat...

Aztán belép a ház ura, bemutatkozik: „Én a Prédikátor, Izráel királya..."

Csodálkozunk. Először is, aki előttünk áll, nem úgy néz ki mint egy király: se koronája, se díszes öltözéke, szolgák sem sündörögnek körülötte... Aztán beszélni kezd ezüstről-aranyról, szolgák hadáról, bölcsességről. Mintha valóban az egyik izraeli királyt, Dávid fiát, a gazdag, hatalmas és bölcs Salamont hallanánk...

Kedves testvérek! Mi mit tennénk, ha királyok lennénk? S játsszunk tovább a gondolattal: Mit tennénk, ha mi lennénk a „királyok Királya és uraknak Ura? Milyenek lennénk magunkhoz, embertársainkhoz, egyáltalán a világhoz, ha mi lennénk az Úr Jézus Krisztus...?

„Szeretnék Krisztus lenni egy napig,

Ha nem egy napig, egy pillanatig

Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:

Kellj fel a mélyből, a hegyre menj megint.

Levenném melledről a sziklasúlyt,

mely vad korunkból rád zuhogva hullt.

(...)

S ha kelnél, s néznél álmélkodva rám,

fejem a Nap felé fordítanám,

fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe,

S én visszahullnék ember-életembe. (Áprily: Az én csodám)

„Én a prédikátor, Izráel királya..." Ki Ő? Király? Vagy inkább prédikátor? Aki velünk szembe áll, nem templomi szószékeken hírdeti az Igét. Nem beszél bűnről, bűnbocsánatról, kegyelemről, szeretetről, Mennyei Atyáról.

Sokkal inkább olyan, mint egy vándortanító. Egy filozófus. Egy bölcs. Az ókori Görögországban voltak szép számmal ilyenek: utcákon, tereken, oszlopcsarnokokban beszéltek hallgatóiknak, tanítványaiknak az „élet nagy dolgairól".

De hallgassuk csak! „Amikor azonban rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, megismertem az esztelenséget és az oktalanságot is. Megtudtam, hogy ez is hasztalan erőlködés..."

Lehet azt mondani a tudásra, ismeretre, hogy „hasztalan"? Hát nem jó dolog az, nem az viszi előre a világot? Tudásalapú társadalomról beszél a média...

Persze, a tudás is relatív. Egy valamit tudni, sokszor többet ér tengernyi ismeretnél. Eperjes Károly idézte egyszer egyik tanárát: „Mindent megtanulhattok...egy egész könyvtárat...de sohasem lesz igazi művész belőletek, ha egy bizonyos könyvet nem olvastok el...Ez a könyv: a biblia...!"

S ebben a könyvben Erő van: segít kilépni önmagunkból. Segít másnak lenni. Mint ahogy a prédikátor is -hallottuk- beleélte magát abba, hogy ő más: „Én a prédikátor, Izráel királya..."

Akarunk-e ilyen bölcsek lenni? Királyok lenni? S Akarunk-e olyan lenni, mint a „királyok Királya"?

Imádság: Lelkipásztorokért, hitoktatókért, gyermekekért

Ének: 5. zsoltár, 165., 464. dicséret