ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 7.sz.

Lekció: Ézs. 61

Textus: (Jézus) „...szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. Odanyújtották neki Ézsaiás könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: Az Úr Lelke van énrajtam..." (Luk. 4, 16-18)

Az Igeolvasásról (Lekció) Ravasz László ezt írja Ágendájában: „...rendkívül gondosan választandó ki, 10-20 versből álló, összefüggő, az alkalommal és a prédikációval gondolati vagy tárgyi kapcsolatban lévő, esetleg textuális összefüggésben álló bibliai rész legyen! Értelmesen, tiszta hangsúllyal olvassuk, úgyhogy a gyülekezet tagjai saját bibliájukban nyomon követhessék..."

Szerepe -úgy gondolom- annak proklamálása, hogy a református istentisztelet középpontjában egyrészt Istennek Igéje áll, azon belül is a testet öltött ige, Jézus Krisztus!

A felolvasás mintáját, etalonját ő maga adja a názáreti zsinagógában (egyébként annak valamennyi felnőtt tagja felolvashat, tehát -elvileg- nálunk is lehetséges, ellensúlyozandó a lelkész túlsúlyos liturgiai szerepét), ezt a felolvasását, egyben „messiási kampánybeszédét" vizsgáljuk ma meg!

Annál is inkább, mert aktuális, 2 hónap múlva választások lesznek, már megy az adok-kapok, plakátok, nagygyűlések egymást érik, mindenesetre remélem, Jézus szavaiból senki nem hall ki sem börtönt, sem kötelet, csak az Ő kegyelmét...

1, Igen, törvény helyett kegyelmet hirdet! Az ún. szentségtörvény (III.Móz.25) előírta a 7X7 év után az „elengedés évét" (Jóbel), hogy ekkor fel kell szabadítani az adósrabszolgákat, el kell engedni az adósságokat, Ézsaiás (Ézs. 61) ezt „megálmodta" a „szegények evangéliumában", Jézus pedig -nem véletlen, hogy ezt a részt olvasta fel- mindezt magára értelmezte, Ő tölti be ezt a soha be nem tartott törvényt, Ő végzi el ezt a szabadítást! A törvény kegyetlen világa (azért vagy vak, szegény, mert valamilyen bűnt követtél el...) helyett kegyelmet hirdet, ennek lényege: többet ad, mint ami jár!

2, Aztán: Bosszú helyett bűnbocsánatot! Van egy döbbenetes jelenete Jézus felolvasásának: az ézsaiási szövegből -önhatalmúlag- kihagyja azt a részt, hogy (hirdetem) „...Istenünk bosszúállásának napját!" A bosszú nem az Ő világa!

A választott népnél még természetes volt, hogy Isten elpusztítja népének ellenségeit, a mohamedánoknál ma is érvényben van a „szent háború",a  dzsihád félelmetes, pl. terrorcselekményekben is megnyilvánuló valósága.

Sőt, a bosszú átszövi a mi mindennapjainkat is: politikát, közéletet, igazságszolgáltatást, pedagógiát, mindent: te így, én úgy... Ezzel szemben Jézus: én megbocsátok, nem ütök vissza, sőt, „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel!"

3, Végül: Hallgatás helyett Evangélium hirdetést! Akkoriban (is) az volt a szokás, hogy felolvassák az írást (törvényt, prófétákat) a zsinagógában, az emberek meghallgatták, aztán mindenki ment amerre látott és élte világát...  Nem így Jézusnál... Egyrészt nemcsak beszélt, hanem tette is, cselekedte is, amiről beszélt: gyógyított, megkegyelmezett, bűnbocsánatot adott... Másrészt mindezt misszióként az övéire is ráruházta... Építsük együtt Isten országát... Bevonta őket is szabadító munkájába, evangéliumának hirdetésébe, a békesség szolgálatába... Nekünk az a dolgunk, hogy hirdessük, hogy Jézus valóban szabadító...(egy amerikai börtönből megszöktek a rabok, így értelmezve Jézus szabadító hatalmát...) Meg tud ma is szabadítani mindenféle megkötözöttségből, bűnből, szenvedélyből, betegségből, lehetetlennek tűnő élethelyzetből!

Folytatódik-e igeolvasásunk otthoni igeolvasásban és annak cselekvésében, azaz -mai igehirdetésünket tekintve- kegyelem és bűnbocsánat gyakorlásában, szabadításának hirdetésében?

Imádság: Legyünk az ige hallgatói, olvasói, megtartói!

Ének: 24. zsoltár, 162., 229., 397. dicséret