ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/28.sz.

Lekció: I.Móz. 2, 4-17; 3, 24; Jel. 22, 1-5

Textus: „A város utcáján túl és a folyón innen, a kert közepén van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására valók." (Jel. 22, 2)

A héten a gyermekekkel hittanos táborban voltunk, melynek az volt a címe, témája hogy „Fák, füvek, virágok", s kedden átkerekeztünk a Vend vidékre, Orfaluba. Itt egy nagyon érdekes gyógynövény-ismereti sétán vettünk részt annak a kérdésnek járva utána, hogyha pl. egy katasztrófa következtében le kellene mondanunk a civilizáció áldásairól (?), akkor milyen növényekhez nyúlhatnánk? Így megtudtuk, hogy mit használhatunk szorongás, depresszió (Orbáncfű - „Krisztusvére-virág"), sérülés (lándzsás útifű - „útilaput kötnek a talpára...") fogkefe  (zsurló - súroló) vagy éppen a legfontosabb, a víz hiányának (nyírfavíz) esetén...

Nekünk keresztyéneknek -természetesen- nem túlélésre kell berendezkednünk, hanem örök életre, illetve új teremtésre („Íme, újjáteremtek mindent!" -Jel. 21, 5) van ígéretünk! Mai igehirdetésünk középpontjában egy nagyon sok vallásban, kultúrában meghatározó szimbólum, az élet fája fog állni. Nézzük -a Jelenések könyve segítségével fellibbentve a fátylat a jövőről- mit is üzen számunkra?

A fa helymeghatározásából az derül ki, hogy mindenki számára hozzáférhető lesz! Azoknak is, akiknek a föld árnyékos oldala jutott osztályrészül (ld. brazíliai labdarúgó vb), s mindenkinek, akik Ádám és Éva bűnének, engedetlenségének örököseként kiűzettünk az Éden kertből, s el lettünk zárva az élet fájától.

Esténként a gyermekeknek olvastuk az „A buyufa alatt" c. evangéliumi gyermekkönyv történeteit. Többek között arról, hogy az őserdő közepén egyszer csak egy nagy falat vettek észre az állatok, melynek a túloldalán voltak a legnagyobb gyümölcsök, legbővízűbb folyók, legszebb virágok... S hiába próbáltak alatta fölötte, áttörve, megkerülve átjutni, nem sikerült... Igen, nem lehet átmenni a bűn falán, de Isten egy ajtót helyezett bele, Ő Jézus, aki azt mondja: „Én vagyok az ajtó..." (Jn. 10, 9)

Az élet fája állandóan, folyamatosan meghozza termését! Tudjuk, minden gyümölcsnek megvan a maga szezonja: már leérett a cseresznye, lassan a meggy is, aztán jön a sárgabarack, a szilva, ősszel az alma, a szőlő... De egy-egy gyümölcs csak néhány hétig terem... Így van ez lelki értelemben is: nem tudjuk folyamatosan hozni a Lélek gyümölcseit (szeretet, öröm, békesség, szelídség, szívesség, jóság, hűség, türelem, önmegtartóztatás - Gal.5). Kegyesebb időszakaink vannak, „lelki szezonjaink", felüdülések, fellángolások... Sajnos, a nyár egyházi szempontból „uborkaszezon", aszályos, eseménytelen időszak, ami meglátszik az istentiszteleti látogatottságon, bár esemény lenne, jövő hétvégén a REND-re készülünk, elég kevesen...

„...és a fa levelei a népek gyógyítására valók." Mást és többet mond az Írás, a Jelenések könyve, minthogy „fűben-fában orvosság van" (Ld. Mária Treben). Sőt, annál is többet, hogy az új teremtésben majd helyreáll a bűn miatt megromlott, tönkrement közösség, harmónia az ember, a teremtett világ és Isten között. Mivel a gyógyításra utaló szó (terapeia) szolgálatot is jelent, egyrészt gondolhatunk arra, hogy az élet fája a világ Krisztusban megváltott népeinek egységét, közösségét szolgálja, másrészt arra, hogy a világ végül abban találja meg feladatát és célját az örökkévalóságban, hogy a megdicsőült Krisztus szolgálatába áll!

Az Őrségben, ill. a Vend vidéken fák, füvek, virágok vettek körül minket. Itt, Celldömölkön már nagyobb mértékű a mesterséges környezet, mégis, az udvarunkon vagy az utcák melletti gyümölcsfák juttassák eszünkbe az élet fáját és az örök életet, amely mindenki számára, folyamatosan, Krisztus népének szolgálatára nyújtja termését!

Imádság: A Református Napok Dunántúlon (REND) áldásaiért!

Ének: 81. zsoltár, 226., 238., 265. dicséretek