ÜZENET

A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/ 10.sz.

Lekció: Apostolok cselekedetei 2, 22-28

Textus: „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat..." (II.Kor. 4, 5)

Igehirdetés az igehirdetésről - akár az lehetne a címe a mai, ill. a következő vasárnapi prédikációnknak.

Kezdjük azzal a talán meglepő és a lelkészek számára kényes kérdéssel, hogy egyáltalán szükség van-e rá?

Van-e értelme egy nagykorúvá vált, tekintélyellenes világban, ahol az emberek nem kérnek abból, hogy nekik bárki is, bárkinek a nevében prédikáljon? Jól kifejezi ezt a szemléletet Charlie Watts (Rolling Stones) gondolata: „Ellene vagyok az intézményesített vallásnak, amit az egyház képvisel. Nem tudom fölfogni, hogyan lehet beprogramozni tízmillió agyat, hogy egyetlen dologban higgyen..."

Aztán van-e értelme prédikálni egy olyan világban, ahol tombol az információs forradalom, s hihetetlen mennyiségű információ ér el hozzánk nap mint nap, vajon számít-e valamit az a heti 10-15 perces „szent beszéd...?"

Minden ellenérvvel szemben mégis miért van szükség az igehirdetésre, mire alapozhatjuk prédikációinkat?

A hitünkre, a meggyőződésünkre!

Arra, hogy meg vagyok győződve Istenről, hogy Ő a világosság Istene, önmagát kijelentő Isten, aki cselekszik és szól -még nekünk is, az „Isten csendje-nemzedéknek...!"

Arra, hogy meg vagyok győződve a Szentírásról, hogy az Isten szava, igéje, kijelentése. S amikor ez alapján igét hirdetünk, akkor elsősorban nem emberi beszédet, hitvallást, bizonyságtételt mondunk Istenről, hanem a Biblia saját kijelentését közvetítjük Jézus Krisztusról! Mert „a Szentírás Isten prédikációja!" (Parker)

Arra, hogy meg vagyok győződve az Egyházról, nem abban az értelemben, mintha neki önmagában hatalma, tekintélye lenne, s akár a Szentírás fölött is állna, ellenkezőleg: nem az Egyház írta a Bibliát, viszont az Ige hozta létre az Egyházat!

Arra, hogy meg vagyok győződve a lelkipásztorságról! Hogy szükség van Isten igéjét ismerő, annak szolgálatára elhívott, felszentelt pásztorokra, igehirdetőkre, tanítókra.

Arra, hogy meg vagyok győződve az igehirdetésről! „Hiszek az igehirdetésben" (John R.W. Stott) Abban, amit minden igehirdetőnek, s - hallgatónak vallani kell: Isten igéjének hirdetése Isten igéje! (II. Helvét hitvallás) Abban, hogy az igehirdetés a Szentlélek Isten műve, amely képes hidat teremteni afölött a félelmetesnek tűnő szakadék fölött, amely a Biblia és a mai ember világa között tátong...!

Végül: miről szóljon az igehirdetés? Előző gyülekezetemben a hívek névtelenül válaszolhattak erre a kérdésre is, s ilyeneket írtak: erkölcsről, a Tízparancsolatról, politikáról, mai életről, a szeretetről... De nem emlékszem, hogy valaki is ezt írta volna: Jézus Krisztusról!

Spurgeon, az „igehirdetők fejedelme" így tanította lelkipásztor-hallgatóit: „Testvéreim, Krisztust prédikáljuk mindenkor, mindörökké. Ő a teljes evangélium. Személye, elhívása és műve kell, hogy legyen a mi egyetlen nagy és mindent magában foglaló témánk. A világnak még mindig arra van szüksége, hogy halljon Megváltójáról, és arról az útról, amelyen hozzá juthat..." Egyszer Észak Angliában, Durhamben, a piactéren prédikált. „...a nap tűzött, fizikailag gyengének érzetem magam, a hely erősen bűzlött a rothadó halak szagától, úgy hogy majdnem megfulladtam, és az emberek mormogtak, mint a tenger hullámai. De az Úr hangja hatalmasabb volt. Néhány pillanat múlva az egész sokaság elcsendesedett, s komolyan figyelték, ahogy hirdettem: Jézus Krisztus Istentől bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul lett számunkra..."

„Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat..." Imádság: az ige hallgatóiért és - hirdetőiért!

Ének: 32. zsoltár, 258. és 512. dicséret