Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2014 november 9.

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/45.sz.

Lekció: I.János 5, 1-12

Textus: „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: A Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy." (I.Jn. 5, 7)

 

Minden közösségi helységnek van egy központja, egy centruma, „szíve": a színháznak a színpad, a stadionnak, sportcsarnoknak a küzdőtér, az iskolának, osztályteremnek a tanári pulpitus, ill. a tábla! Ide szegeződnek a tekintetek, itt zajlik a lényeg, itt dől el minden...

Nos, a mi templomunknak vajon mi a központja, mi a szíve, szája, mi hitelesíti, igazolja mindazt, ami Isten házában történik? Ez a „szakrális tér" itt elől (középen), a szószékkel, az úrasztalával, s a keresztelő kúttal. (Ez utóbbi nálunk hiányzik, csak kereszteléskor szoktuk kitenni az úrasztalára a keresztelő edényt...) Beszédes berendezések, sokat mondó tárgyak, legfőképpen Krisztusról beszélnek! A „madaras" szószékünk (a gyermekeknek szoktam így mondani, mert van rajta egy fiait testével-vérével tápláló pelikán -ókeresztyén Krisztus-szimbólum- és egy galamb, amely a Szentlélek jelképe), a szép faragott úrasztalánk, melyen a szent jegyek is Krisztus testére és vérére utalnak és a keresztelő kancsó, benne a vízzel, a megtisztító, újjászülő, életet adó vízzel... Igen, erről szól mai igénk, hogy „hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz és a vér..." Igen, az igehirdetés, a keresztség és az úrvacsora!

Kedves Testvérek, nem szimbolika -, dogmatika-, hittan- vagy kátéórát szeretnék most tartani, hanem igét hirdetek, amely életnek beszéde, a mi életünkről kell, hogy szóljon, arról, hogy a mi mindennapos életterünkben hogy valósul meg az Ige, hogy éljük meg a  Krisztussal való közösséget? Éppen ezért három meglepő, furcsa kérdést fogok feltenni...

1,Gondolunk-e Krisztusra a nappalinkban..? Ott, ahol egymással szoktunk(?)beszélgetni, telefonálni, csetelni, ahol nézzük a tévét, ahol hallgatjuk a rádiót... Ahol hírek, információk jutnak el hozzánk... Ahol szólnak hozzánk... A nappalinkban, életünk „kommunikációs terében", ahol - ahogy a nevében is benne van - nappal a legtöbb időt töltjük, van-e helye, ideje Isten szavának?  Ha a tv-ben „vallásos műsor" van vagy a rádióban istentisztelet, átkapcsolunk-e, áttekerjük-e az állomáskeresőt? Egyáltalán tudunk-e úgy tekinteni ezekre a modern technikai eszközökre, hogy ezek is lehetnek Isten szavának hirdetői? Vagy ha csendben ülünk, szoktuk-e a Bibliát olvasni? Eszünkbe szokott-e jutni a vasárnapi igehirdetés? Jelen van-e a Lélek által Krisztus a nappalinkban...?

2,Gondolunk-e Krisztusra a fürdőszobánkban..? Ott, ahol naponta többször is mossuk kezeinket, ahol naponta lefürdünk, lezuhanyozunk, ahol kimossuk ruháinkat... Gondolunk-e arra, hogy meg vagyunk keresztelve, s arra, hogy „szükség néktek újonnan születnetek"? (Jn.3, 7)  Gondolunk arra (pl. a fürdőkádban a vízben teljesen elmerülve...), hogy „..a keresztség által eltemettetünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból (...), úgy mi is új életben járjunk"? (Rm.6, 4) S arra, hogy „akik  Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra" ? (Gal. 3, 27)  Hirdeti-e a víz megváltásunkat akár a fürdőszobánkban is...?

3, Gondolunk-e Krisztusra a konyhánkban...? Ott, ahol ott van az asztalunkon a mindennapi kenyér, pohárban, üvegben, demizsonban a bor és ahol időnként előfordul, hogy pl. krumplihámozás közben elvágjuk a kezünket, s kibuggyan belőle a vér... Eszünkbe jut-e, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember..." ? (Mt.4, 4) Mindennapos asztaltársaságunkban van-e helye Jézusnak? Gondolunk-e arra, hogy Krisztus kegyelméből élünk? Hirdeti-e a kenyér, bor (vér) Jézus bűnbocsátó szeretetét, áldozatát -a konyhánkban is...?

Szószék, keresztelőkút, úrasztala... Lélek, víz, vér... Igehirdetés, keresztség, úrvacsora... Nappali, fürdőszoba és konyha...

Igénk azzal fejeződik be, hogy „...és ez a három, egy", mint ahogy mai igehirdetésünknek is igazából egy kérdése van, mennyire van jelen mindennapos életünkben Krisztus, ott van-e életünk középpontjában...? Imádkozzunk, hogy ez így lehessen!

Ének: 130. zsoltár, 345. és 392. dicséret

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 30, összesen: 601464

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.