ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/46.sz.

Lekció: I.János 5, 13-21

Textus: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet." (I.Jn. 5, 20)

„Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt, adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt..." -énekelte ifjúkoromban az Edda együttes, s most mai igeszakaszunkat olvasva ez a dal csengett fülemben...

Állunk a kapu előtt, a küszöbön, se kint, se bent, már igen, még nem, teljes a bizonytalanság... Beléphetünk-e vagy nem, nálunk van-e a kulcs, vagy nincs nálunk...?

S állunk, toporgunk, s legalább 4 fal, 4 nehéz kérdés tornyosul előttünk:

Az első az üdvbizonyosság kérdése: van-e örök életünk? „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van." (13.v.) Lehet az embernek üdvbizonyossága? Nem túlzott hívő magabiztosság ez? Ha pedig azt mondom, hogy ezt nem merem kijelenteni, ezt nem tudhatjuk, csak reménykedhetünk benne, akkor ez nem azt jelenti, hogy nem hiszünk eléggé Jézus Krisztusban? (Hová való tetszik lenni? - kérdeztek egy hívő testvért egy csendes nap bemutatkozó alkalmán, s a néni üdvözült mosollyal csak ennyit mondott: a mennybe...)

A következő az imameghallgatás örök dilemmája: meghallgat az Isten minden imádságot? „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogyha valamit az Ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket." (14.v.) S mi van, ha nem tudjuk elfogadni a „sablonválaszokat": Minden imát meghallgat, de nem mindent teljesít... Ő jobban tudja, mire van szükségünk... Imádkozz csak hittel..., türelemmel... engedve Isten akaratának...!

Aztán a megbocsáthatatlan, halálos bűn kérdése: még sincs mindenki számára bűnbocsánat? „Van halálos bűn..." (16.v.) -mondja az apostol (talán a megkeményedett, visszaeső bűnösre gondol?), de Jézus is arról beszél, hogy „...a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg!" (Mt. 12, 31) Hogy van ez? Akkor mégse igaz, hogy Isten számára nincs reménytelen, elveszett ember? S hogy ez mennyire izgatja a fiatalokat, mutatja, hogy a „Gyakori kérdések" honlapján is nagyon sokan hozzászóltak...

Végül a bűn, a gonosz szintén örökzöld kérdése, kérdései: honnan van? Valós hatalom vagy csak logikai szükségszerűség (titokzatos lehetetlenség...)? Miért tűri Isten maga mellett? S hogy van az, hogy „...az egész világ a gonosz hatalmában van?" (19.v.) Hát nem azt mondta Jézus, hogy „nekem adatott minden hatalom mennyen és földön!"? (Mt. 28, 18)

Állunk a magas falak előtt, teljes a bizonytalanságban, amikor Valaki, mintha azt mondaná: NÁLAD VAN A KULCS! Igen, mindenki kapott egy kulcsot, hogy belépjen! „...Isten Fia képességet (belátást, értelmet) adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat..." (20.v.) Nincs többé vacillálás, bizonytalanság, féligazságok! Mindenki megkapja a lehetőséget, a kulcsot, hogy belépjen -így mondom- Krisztusba, Krisztus életébe, „...ezért vagyunk az Igazban, az Ő Fiában, a Jézus Krisztusban!" Nincs többé kint is vagyok, bent is vagyok... Benne lehetek Krisztusban! Bár időnként jogosak a kritikák, miszerint mi kálvinisták fatalisták lennénk, azaz eleve el lett rendelve, ki üdvözül,ki nem, mi nem változtathatunk ezen, mégis, potenciálisan mindenki beléphet Krisztusba, egyúttal az örök életbe! „Ő az igaz Isten és az örök élet!" S Benne -természetesen- a többi fal is leomlik...

S bár még kint minden bizonytalan, de bent, a lelkemben már kinyílt egy világ. Christiane Ritter írja a Spitzbergák szigetén eltöltött 126 napig tartó „örök sötétségről": „A sötétség bizonytalanná tett...Munkátlanul, élettelenül teltek a napok...De a testi valóság végtelen halottiságában a lélek lassan elindul a maga önálló, külön útjain...S minél tovább tart az éjszaka, annál vakítóbban jelenik meg valami furcsa világosság lelki szemeim előtt..."  Közeledik advent:Látod ezt a Fényt? Nálad van a kulcs...?

Imádság: Hogy leomoljanak bennünk a falak...!

Ének: 135.zsoltár, 470. és 480. dicséret