Nyomtat Elküld Olvasási nézet

2014 október 31. Reformáció napja

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/43.sz. Reformáció

Lekció: I.János 4, 1-6

Textus: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van. Ők a világból valók, ezért a világ szerint beszélnek, és a világ rájuk hallgat. Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk. erről ismerjük meg az igazság és a tévelygés lelkét." (I.Jn.4, 1-6)

 

Ilyenkor, reformáció emléknapja tájékán talán még gyakrabban felmerül a kérdés, melyik az igazi vallás? Eredetileg a középkor 3 nagy világvallására (zsidó, muszlim, keresztyén) nézve írta Leibnitz a bölcs Nátán meséjét, de azt hiszem, ránk, róm. katolikusokra, evangélikusokra és reformátusokra is áll: ,,Réges-régen élt egy férfi Keleten, három fia volt, akiket egyformán szeretett. Amikor közeledett a halála, sokat töprengett azon, hogy őseitől örökölt bűvös erejű gyűrűjét melyikükre hagyja. Ezt a gyűrűt tulajdonosa soha nem húzta le az ujjáról, így isten és ember egyaránt kedvelte. Az apák mindig legkedvesebb fiaikra hagyták, így szállt nemzedékről nemzedékre. Ez a keleti férfi végül úgy döntött, hogy egyik fiának sem kedvez a másik kettő rovására. Titokban csináltatott két teljesen hasonlót, még ő sem tudta megkülönböztetni őket. Magához hívta fiait a halálos ágyához, titokban mindegyiknek átadott egy gyűrűt,majd meghalt. Halála után mindhárom fiú azt hitte, hogy övé a bűvös erejű gyűrű, és mindhárom a ház ura akart lenni.

Melyik az igaz gyűrű? Melyik az igaz hit?"

Ennek a mesének -túl a vallási tolerancián- az a fő üzenete, hogy az az igazi örökös, az mondhatja el, hogy „mi Istentől valók vagyunk" (6.v.), aki személyében (tehát nem az számít, hogy melyik felekezethez tartozik), életével méltó rá, aki kedves Isten és emberek előtt...(Ld. Mt. 22, 37-39)

 

 

Persze, nem ilyen egyszerű, hiszen Krisztus egyházán belül is vannak hamis próféták, tévtanítók, Jézustól idegen lelkiségek és gondolatok, pláne a mai internetes világban, ezért még fontosabb a lelkek megvizsgálása, hogy melyik az igaz, ki van Istentől, hogy tudjuk megkülönböztetni a vallásokat, szektákat, könyveket?

A legfőbb kritérium: „...amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van!" (2.v.) Ő a próbakő! Solus Christus, egyedül Krisztus! A reformáció legfőbb alapelve! Valljuk-e, hogy Jézus testben jött el, hogy engesztelő áldozatával megváltson a bűntől, a haláltól? János radikális: minden más antikrisztus, minden más tanítás tévtanítás, minden más lélek a „tévelygés lelke" (6.v.) Csak egy mai példa: Spirituális Választerápia (SVT) - „...egy lelki-szellemi eljárás, amely az univerzális energiákat használja a tudatalatti blokkok és az előző életekben elszenvedett sérülések gyógyítására. Ebben segítségre van a Felső Én, nevezzük Szellemnek, Teremtőnek, Istennek, bárhogy..."

Még két megerősítő, bátorító, vigasztaló gondolat igénkből:

1, „...legyőztétek őket!" (4.v.) Igen, győztesek vagyunk, de ez nem a mi érdemünk, hanem „mert nagyobb az, aki bennetek van, mint a világ!" Hogyan énekeljük a reformáció himnuszában? „E világ minden ördöge ha elnyelni akarna, minket meg nem rémítene, mirajtunk nincs hatalma..." (390.dics,)

2, Ez akkor is így van, ha „a világ rájuk hallgat"!(5.v.) Ez ne keserítsen el bennünket, „keveseket", katolikusokat, evangélikusokat, reformátusokat, akik most itt vagyunk! A világ azért vonzódik a hamis prófétákhoz, mert vágyaik, vonzalmaik egybeesnek, mert arról beszélnek, amit az emberek hallani szeretnének...Mindig lesz hallgatóságuk. Pl. ilyen gondolatokkal: „alapjában véve rendben vagyunk" (=nincs szükség reformációra...) vagy „Isten szeret minket" (de arról nem, hogy ennek ára van...) vagy „nem kell beszélni bűnről, ítéletről..." Erre mindig „harapni fog a világ..."

Mi méltók vagyunk-e, s ragaszkodunk-e a krisztusi örökséghez?

Tudjuk-e, hogy  Krisztus győztes seregéhez tartozunk? Kitartunk-e akkor is, ha nem hallgatnak ránk?

Ima: Krisztus-hitünk megerősödéséért! Ének: 42, 390

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 46, összesen: 601480

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.