Nyomtat Elküld Olvasási nézet

I. János 2

 

ÜZENET
A Celldömölki Református Egyházközség igehirdető lapja 2014/38.sz.

Lekció: I.János 2, 2-11

Textus: „És abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk az Ő parancsolatait.(...) Aki szereti a testvérét, az a világosságban van..." (I.Ján. 2, 3.10.)

 

Itt van a szüreti vidámságok, mulatságok ideje, ezért talán időszerű, de mégis meglepő a kérdés: voltak már illuminált állapotban...?

Talán még furcsább lesz, amit most mondok: Isten azt szeretné, ha mindnyájan illuminált állapotba kerülnénk...!

A félreértések elkerülése végett először azt nézzük meg, mit NE értsünk ez alatt?

Természetesen -először is-Isten nem buzdít italozásra, mámorra, tudatmódosító szerek használatára... Annál is inkább nem, mert aki ezt teszi, az menekül a valóság elől, az elől, hogy szembe nézzen önmagával, önmaga nehéz, sötét, kilátástalan helyzetével... S ez akkor is így van, ha ő ebben az állapotban nagyon is világosnak, mi több, rózsaszínűnek látja a világot...

Illumináltnak lenni - a szó alapjelentésében- azt jelenti, megvilágosultnak lenni. Ahogy az történt a Kr. e. VI.században Gautámával, aki egy bódhifa alatt megtalálta az élet nagy kérdéseire a választ, megértette a „négy szent igazságot",  végigjárta a „nemes nyolcrétű ösvényt", s Buddhává vált... Vagy ahogy a már előző alkalommal említett tévtanítók, a gnosztikusok fejéből is kipattant egy isteni szikra, s vallották, hogy ők „extra-ismerettel" rendelkeznek Istenről, közvetlen, „bennfentes" viszonyban állnak Vele, s ez a magasabb rendű misztikus tudás fogja őket üdvözíteni, s egyúttal megszabadítani a sötétség illúzióitól... Isten ebben az értelemben sem akarja a mi illuminációnkat, megvilágosultságunkat. Pedig a mai embereknek ez is egy nagy kísértése, hisz hány film, könyv szól ilyen emberfölötti hősökről, üzenve, hogy mi is megtalálhatjuk a végső igazságot, megfejthetünk titkokat, szert tehetünk titkos tudásra, megszerezhetjük a bölcsek kövét...(Ld.Harry Potter)

1, Megvilágosultnak lenni annyit tesz, hogy Isten igéjének világosságában járunk! Minden régi és mai, egyházi és világi gnosztikussal szemben valljuk, hogy nincs új, titkos és nyilvános isteni kijelentés (megtapasztalás igen!), Istent úgy ismerhetjük meg, ha megtartjuk igéjét, parancsolatait, s követjük a világ világosságát, Jézus Krisztust! „Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos szelíd, követni híven, mint Ő, Atyám parancsait..." (459/4)

2, Megvilágosultak akkor lehetünk, ha a szeretet fénye ragyogja be utunkat, életünket! „Aki szereti testvérét, az a világosságban van (...), aki pedig gyűlöli a testvérét, az a sötétségben van..." (2, 10-11). Igen, ez számít, hogy tudjuk-e szeretni embertársainkat. S itt nem csupán érzelemről, hanem konkrét tettekben megnyilvánuló szeretetről (agapé) van szó!

Keresztyén körökben is hallottam már: ne erőlködjünk annyira azzal, hogy mindenkit próbálunk szeretni, egyrészt bűnös természetünket nem tudjuk levetkőzni, másrészt vannak, akiket egyszerűen nem lehet, harmadrészt ez a nagy szeretni akarás legfeljebb képmutatáshoz fog vezetni... János viszont éppen azért beszél régi-új parancsolatról (2, 7-8), hogy érzékeltesse: Jézus megjelenésével ez a szeretet megvalósítható, hiszen „már fénylik az igazi világosság..."  (8.v.)

Lehet takarózni azzal is, hogy sötét, bűnös világban élünk, de épp ez a levél (meg a Jn. ev.!) harcol az „igazság birtokosainak" dualista életfelfogása ellen, hogy van egy jó és egy gonosz hatalom, s igazából semmi sem múlik rajtunk... Nem, a sötétség, a gonoszság, a bűn belőlünk jön! Zseniálisan ábrázolja ezt Lázár Ervin: Virágkoldusok c. meséjében: Ha Áttentő Redáz leveszi kalapját, sötétség borul a hörpintőre, s a világra...

Összefoglalva a helyes istenismeret, s az ebből fakadó etika összefüggését: A 6.-os hittankönyv a tízparancsolatot két összekapcsolt toronyháznak ábrázolja, amelyből csak az elsőn van ajtó... Azaz, embertársaink szeretetéhez (2.kőtábla, 6-10 parancsolatok) csak a Szabadító Isten (1.kőtábla, 1-4 parancs.) megismerésén, tiszteletén, követésén keresztül juthatunk!

Imádság: A szeretet isteni ajándékáért!

Ének: 121. zsoltár, 230., 246., 459. 491. dicséret

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 45, összesen: 601479

  • 2025. augusztus 07., csütörtök

    A Tolnai Református Egyházmegye fiataljai már több mint egy évtizede gyűlnek össze Mórágyon, hogy hangszert ragadva zenéről, hitről, közösségről és pé...
  • 2025. augusztus 06., szerda

    Szerelmes filmet néztem órákon keresztül a Bükkalján. Két fiatal őrülten szerelmes egy életformába, ami a fenntartható jövő záloga. A diplomás gazdálk...
  • 2025. augusztus 05., kedd

    A skóciai teológus tanulmányút naplórészletei 2025. június 29 - július 10.
  • 2025. augusztus 04., hétfő

    Az idei tematikus év felénél érdemes megállnunk és számba vennünk, mit is keresünk pontosan és hol találhatunk rá.
  • 2025. augusztus 03., vasárnap

    Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörkö...
  • 2025. július 31., csütörtök

    Egy a felfedezni vágyó gyermeké. Egy azé, aki birtokolni akarja. És egy utolsó annak, aki élni szeretne benne.
  • 2025. július 30., szerda

    Hogyan lehet egyszerre próbára tenni a fizikumot és a lelket is? Miként segít a program a felelősségvállalás erősítésében és hogyan tud hatással lenni...
  • 2025. július 29., kedd

    A Művészetek Völgyében a Református Udvarban idén a generációk kapcsolódása volt a téma, erről beszélgettünk Balla Gergellyel, a Platon Karataev éneke...
  • 2025. július 28., hétfő

    Egy félév a feleségszerepért, amikor elsősorban a hozzáállásunk formálódik. Misszió? Inkább életnek mondanám.
  • 2025. július 27., vasárnap

    Fogadkozás, kemény munka, kitartó igyekezet – nem mindig oda vezet, ahová az ember elindul, bármilyen nemes is a célja.